Gelu Păteanu hazatérése
Fotó: Farkas Antal

Gelu Păteanu hazatérése

A jeles műfordító élt Kolozsváron, Bukarestben, Énlakán, Etéden, majd Budapesten. Igazán otthon a Firtos hegyének közelében, Énlakán és Etéden érezte magát. Ezt a vallomását maga is feljegyezte, de gyakran elmondta közeli barátainak, id. Szávai Mártonnak, Kutasi Mihálynak, akire fontos kéziratait is rábízta, többek között a Toldi-fordítást, amikor 1990 tavaszán végleg Budapestre távozott.

Gelu Păteanu (1925–1995) június 3-án töltötte volna 93. évét. Farkas-Wellmann Endre, amikor hozzálátott a Gyalu, a spíler (Gelu Păteanu kortársai emlékezetében és néhány dokumentum tükrében) című kötet megírásához, megfogadta, hogy erre az alkalomra igyekszik majd a kész könyvet letenni az olvasók asztalára. Azt is ígérte, hogy Etéden, a szeretett faluban lesz az első bemutató, és azt is megfogadta, hogy a Toldi kétnyelvű kiadását is mellékeli a saját munkájához. Ez beteljesedett, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum után (ahol május 31-én volt már egy est), Erdélyben valóban Etéd az első állomás. (Ezt követően Székelyudvarhelyen és Keresztúron is bemutatták. szerk. megj.)
Népes érdeklődői tábor volt kíváncsi a kettős könyvbemutatóra, hiszen közülük többen kollégái voltak a Gyalu bácsiként közkedvelt fordító-művésznek annak idején, amikor itt tanított. Hogy miért volt Gyalu bátyánk fordítóművész? Elsősorban azért, mert kiválóan ismerte mind a magyar, mind a román nyelvet, és rendkívüli érzéke, páratlan műveltsége révén meg tudta teremteni – például – Mikes Kelemen 18. századi nyelvezetét a Törökországi levelek átültetésekor. A Toldit – e nagyszerű és a magyar irodalomban annyira fontos elbeszélő költeményt – évtizedeken át csiszolta-fordította, hogy a román változat méltó lehessen Arany nagyságához. A Toldi kéziratát barátjára, a ma Kőrispatakon élő nyugalmazott pedagógusra bízta, azzal a meghagyással, hogy senkinek oda ne adja. Farkas-Wellmann személyében és szándékában azonban megbízott Kutasi, s lám, szűk egy év alatt most az emlékkötet és a kétnyelvű Toldi – mindkettő igényes és elegáns kivitelben – sorsa beteljesedett: eljutott az olvasóhoz. Reméljük, hogy a Toldi románul is szolgálni fog, a közeledést, a kölcsönös megbecsülést segíti, mint ahogyan Gyalu bátyánk is, aki mindvégig magyar–román viszonylatban a kulturális együttlét fáklyája volt. És tulajdonképpen ma is élve lobog.
A frissen alapított Gelu Păteanu-díj első kitüntetettje Kutasi Mihály tanár úr, nem véletlenül. Higgyük, hogy az elismerés fennmarad, s lesznek majd kiemelkedő egyéniségek, akik román–magyar viszonylatban cselekszenek és példát mutatnak szimbiózisból, kölcsönös tiszteletből, ahogy Gyalu is tette élete különböző állomáshelyein. (Hargita Népe)