• Eirodalom
  • Posted
  • Hits: 6458

Alapítványról

Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány 1995-ben alakult Székelyudvarhelyen. Célja: az erdélyi magyar írók közötti szolidaritás megerősítése, az írógenerációk, valamint a különféle írói csoportosulások közötti – legalább viszonylagos – egység, átjárhatóság megteremtése, pályázatok kiírása, író-olvasó találkozók szervezése, új alkotások népszerűsítése. Az alapítványnak értékőrző szerepe van, Marosvécs szellemében tevékenyen részt vállal ma is az erdélyi magyar irodalmi élet szervezésében.

Alapító Kuratóriumi Tanács:

Kántor Lajos – Kolozsvár
Gálfalvi Zsolt – Bukarest
Gálfalvi György – Marosvásárhely
Káli Király István – Marosvásárhely
Majla Sándor – Székelyudvarhely
Tőzsér József – Csíkszereda
Lőrincz György – Székelyudvarhely

Jelenlegi Kuratórium:

Lőrincz György (elnök) – Székelyudvarhely
Kántor Lajos – Kolozsvár
Gálfalvi Zsolt – Bukarest
Káli Király István – Marosvásárhely
Gálfalvi György – Marosvásárhely
Fekete Vince – Csíkszereda
Balázs Imre József – Kolozsvár
Tőzsér József – Csíkszereda
Egyed Péter – Kolozsvár
Zsidó Ferenc – Székelykeresztúr

Lőrincz György (1946): író, szociográfus

Kápolnáson született, Hargita megyében. Az első novellája 1969-ben jelent meg az Utunkban. Külső munkatársa volt az akkori tartományi lapnak, a Vörös Zász\]'lónak, illetve Hargita Megye megalakulása után a Hargitának, valamint a Brassói Lapoknak és az Előrének. E két utóbbi lap többször is szerette volna elvinni a Stefan Gheorghiu pártfőiskolára, amelyet nem vállalt. Először különböző tanyai iskolákban tanított, majd l973-tól l99o-ig a székelyudvarhelyi Élelmiszeripari Gépgyárban dolgozott technikusként. 198o-ban jelent meg a Kriterion Kiadó Forrás sorozatában az Amíg csak él az ember című szociográfiai riportkötete, amelyért később megkapta a Magyar Írószövetség Szabó Zoltán díját. l983- ban jelent meg A hallgatás csöndje című könyve (novellák, elbeszélések), l987-ben jelent meg A harmadik házig című kötete. 1989. szeptemberétől a Hargita Megyei Művelődési és Vallásügyi Felügyelőségén dolgozott 2o1o-es nyugdíjazásáig. Tagja a Romániai Írók Szövetségének, a Magyar Írószövetségnek és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának. 1995-ben, az erdélyi magyar irodalom megszervezéséért másokkal közösen létrehozta az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítványt, amelynek az óta is elnöke. A 2000-es években több nagyhatású könyvet is írt, például a Pusztulás és a Besúgó voltam, szívem című regényeket.

Díjai: Szabó Zoltán-díj, Székelyföld-díj, az EMIL prózadíja, az MTI publicisztikai díja, NKA alkotói ösztöndíj.



Kántor Lajos (1937): irodalomtörténész, esszéista, szerkesztő

Kolozsvárt végezte iskoláit (a Református Kollégium diákja volt, az államosításig), a Bolyai Tudományegyetemen magyar tanári képesítést nyert. 1959-től a Korunk folyóirat irodalmi szerkesztője, 1990-től 2008-ig főszerkesztője. A kilencvenes években a Babeş–Bolyai Egyetemen óraadóként XX. századi magyar irodalmat, erdélyi magyar irodalmat és sajtó-műfajelméletet tanított. 1994 és 1998 között a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium tanszékvezetője. 1993–1997: a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke. 1992–2000: a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága (Anyanyelvi Konferencia) társelnöke.

Első kötete (Írástól – emberig, kritikák) a Forrás-sorozatban jelent meg, 1963-ban. Eredetileg államvizsga-dolgozatnak írt tanulmányát (Százéves harc „Az ember tragédiájá”-ért) a budapesti Akadémiai Kiadó jelentette meg, 1966-ban. 1971-ben (második kiadásban 1973-ban) jelent meg a Láng Gusztávval társszerzőségben írt Romániai magyar irodalom 1945–1970 című munkája. Megírta a romániai magyar színház 1944 és 1984 közötti történetét (Kriterion, 1994 – bővített változat, 1992-ig). Könyvet írt Móricz Zsigmondról, Szabédi Lászlóról, Szilágyi Domokosról, Reményik Sándorról. 1979-ben Kolozsvárt megszerezte az irodalomtudományok doktora címet. Akadémiai doktor (Budapest, 2001.).

Díjak: Román Tudományos Akadémia díja (1974), Pulitzer-emlékdíj (1992), József Attila-díj (1998), Aranytoll (1997), Pro Literatura (1999), Széchenyi-díj (2004).



Gálfalvi Zsolt (1933): irodalomtörténész, esszéista, szerkesztő

Marosvásárhelyen született, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalomtanári diplomát, 1955-ben. Első írását a marosvásárhelyi Népújság közölte 1949-ben. 1951-től kezdve – egyetemi tanulmányainak végzésével párhuzamosan – az Utunk szerkesztőségében dolgozott, majd 1956-tól az Igaz Szó belső munkatársa, 1962-től főszerkesztőhelyettese. Egyidejűleg 1967 és 1969 között a marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgatója. 1969-ben Bukarestbe költözik, ahol előbb az Előre, 1970–71-ben A Hét főszerkesztő-helyettese; 1971 és 1975 között a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács nemzetiségi igazgatóságának vezetője, 1975-től A Hét főmunkatársa. Tagja a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürójának, s 1977-től az Írószövetség Vezető Tanácsának. Válogatta és előszóval látta el Szentimrei Jenő Versek c. kötetét (1963); társszerzője az Irodalmi szöveggyűjtemény c. XII. osztályos tankönyvnek (1968). Az Utunk, Igaz Szó, A Hét, Új Élet, Előre hasábjain közölt irodalmi és színházi kritikáin kívül román és német folyóiratokban is jelen van tanulmányokkal, esszékkel.  Első kötetébe (Írók, könyvek, viták. 1958) pályája első szakaszában született irodalomkritikai cikkeit és tanulmányait gyűjtötte össze. Az írás értelme című második kötetében (1977) két évtizedes kritikusi irodalomeszményeit igazolja. Irodalmi témájú közírói, kritikusi tevékenysége nemegyszer alakítóan szólt bele a romániai magyar irodalmi közhangulatba: 1956 nyarán az Utunkban közölt interjújában élesen állást foglalt a dogmatikus beszűkülés ellen, Illyés Gyula Kézfogások című kötetéről írt recenziója 1957 januárjában elfogultságok ködét oszlatta. Élénk visszhangot vált ki 1981-ben indult „élő irodalmi folyóirat „-a, a bukaresti televízió magyar műsorában ismétlődő Sokszemközt; ez mint kortárs romániai magyar írókról készített portrésorozat hűséges tükre a romániai magyar írásbeliségnek, közgondolkodásnak.



Káli Király István (1947): vegyészmérnök, író, szerkesztő és kiadó

Szülővárosában, Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban érettségizett (1965), a temesvári Műszaki Egyetem iparvegyészeti karán szerzett diplomát (1970). Előbb a Maros megyei Helyiipari Vállalatcsoportnál (1970–77), majd ugyanott a Kerámiaipari Termékek Gyárában vegyészmérnök. 1989 után az irodalomszervezésnek szentelte idejét.

Első írása az Utunkban jelent meg (1975). Novelláit, elbeszéléseit az Utunk és Igaz Szó közölte. Első Forrás-kötetével KISZ-díjat kapot (1979). A fiatal írók Ötödik évszak c. antológiájában (Marosvásárhely, 1980) groteszk kísérlettel szerepelt (Koronatanú a pitypangok mezején), kozmikus érzés és fatalizmus keveredik elbeszélésében, következő regényében azonban az elvont képletek már feloldódtak, s főhőse fiatalon elviselt börtönbüntetésének megaláztatásaitól szabadulva, fel nem adott reményeivel lát neki egyéni és családi boldogsága megalapozásának.

Az 1989-es fordulat után bekapcsolódott a romániai magyar politikai, kulturális és irodalmi életbe. Megalapította a marosvásárhelyi MENTOR kiadót, nagyon sokat tett és tesz a magyar nyelvű könyvkiadásért, könyvterjesztésért határon innen és túl. Rendszeresen megszervezte a marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárokat.



Gálfalvi György (1942): író, szerkesztő

Marosvásárhelyen született, a BBTE magyar irodalom szakán szerzett diplomát 1965-ben. 1965-1970 szerkesztő, Ifjúmunkás. 1970-1989 szerkesztő, Igaz Szó. 1989-1991 szerkesztőségi felelős titkár, Látó 1991-2005 főszerkesztő-helyettes Látó. 2005-től nyugdijba vonulásáig (2008) a Látó főszerkesztője.

Művei: Szülőföldön, világszélen (Kriterion, 1974), Marad a láz? (Kriterion, 1977), Találkozásaink (Kriterion, 1989), Egy áruló monológja (Antológia Könyvkiadó, 2001). 1990 és 2007 között a Látó Irodalmi Szinpadán 120 irodalmi estet rendezett, melyen a magyar nyelvterület csaknem minden jelentős műhelye és alkotója fellépett.

Szakmai elismerések: a KISz Irodalmi dija (1974), Csokonai-dij (1996) Arany János -Jutalom (1997) Kölcsey-dij (2002) Szabó- Zoltán dij (2002), a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje (2007), Kisebbségekért dij (2008). Alapitó tagja az RMDSZ-nek, öt cikluson át volt a Magyar Irószövetség és a Romániai Irók Szövetségének választmányi tagja.



Fekete Vince (1965): író, költő, szerkesztő, műfordító

Kézpásárhelyen született, felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Filológia szakán (1989–1994-ben), majd a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészkarán (PhD) végezte 1996–1999 között. Szerkesztőként a kolozsvári Helikon című szépirodalmi folyóiratnál dolgozott 1993–2003 között. 1996-tól a kolozsvári Előretolt Helyőrség, 1998-tól a csíkszeredai Székelyföld szerkesztője. Jelenleg a Székelyföld folyóirat főszerkesztő-helyettese.

Fontosabb díjai: a Román Írószövetség Debüt-díja (1996), Erdélyi Magyar Írók Ligája nagydíja (2005), Pro Literatura-díj (2005), József Attila-díj (2010), Bárka-díj (2012).

Kötetei: Parázskönyv, Erdélyi Híradó, 1995, Kolozsvár; Ütköző, Mentor Könyvkiadó, 1996, Marosvásárhely; A Jóisten a hintaszékből, Erdélyi Híradó, 2002, Kolozsvár; Lesz maga juszt isa, Erdélyi Híradó, 2004, Kolozsvár; Védett vidék, Erdélyi Híradó-Ráció Kiadó, 2010, Kolozsvár–Budapest; Piros autó lábnyomai a hóban, Erdélyi Híradó, 2008, Kolozsvár; Csigabánat, Pallas-Akadémia, 2008, Csíkszereda; Udvartér (Tárcanovellák), H-PRESS (Háromszék) Kiadó, 2008, Sepsiszentgyörgy.



Balázs Imre József (1976): irodalomtörténész, kritikus, költő, egyetemi oktató, szerkesztő

Székelyudvarhelyen született, 1994-ben. 1994–1998 között a kolozsvári BBTE magyar–angol szakos hallgatója. 1998 óta tanít az egyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékén, 2004 óta adjunktusként. 2004-ben védte meg Az avantgárd az erdélyi magyar irodalomban című doktori értekezését a kolozsvári BBTE doktoriskolájában. 1999 óta a Korunk irodalmi és kritikarovatának szerkesztője, 2008 áprilisától a lap főszerkesztője. 1996 óta rendszeresen publikál verseket, irodalomkritikát, tanulmányokat folyóiratokban, antológiákban, napi- és hetilapokban. A József Attila Kör, az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Romániai Írók Szövetsége és a Szépírók Társasága tagja.

Kötetei: Ismét másnap [versek], Mentor, Marosvásárhely, 1998; A nonsalansz esélye [tanulmányok, kritikák], Komp-Press, Kolozsvár, 2001; A Dél-Párizs nyárikert [versek], JAK–Kijárat, Budapest, 2001; Hervay Gizella [kismonográfia], Kolozsvár–Bukarest, Kriterion, 2003; Humor az avantgárdban és a posztmodernben [tanulmány, társszerző: Selyem Zsuzsa], Scientia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004; Mint egy úszó színház [esszék, kritikák], Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005; Az avantgárd az erdélyi magyar irodalomban [tanulmány], Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006; Vidrakönyv [versek], Koinónia Könyvkiadó, Éneklő Borz Könyvek, Kolozsvár, 2006; Fogak nyoma [versek], Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2009; Hanna-hinta [gyermekversek], Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2009.

Díjai: Látó-nívódíj (debüt-díj), 1998; Romániai Írók Szövetsége, debüt-díj, 1998; Magyar Írószövetség, Arany János-jutalom, 2003; Móricz Zsigmond-ösztöndíj, 2005; Magyar Tudományos Akadémia, Arany János fiatal kutatói díj, 2006; Romániai Írók Szövetsége, Kolozsvári Fiók díja, 2007; Schöpflin Aladár-ösztöndíj, 2007; MAOE Pro Literatura kritikusi díja, 2007; Romániai Írók Szövetsége, Kolozsvári Fiók díja, 2010; József Attila-díj, 2011.



Tőzsér József (1945): könyvkiadó, vállalkozó Csíkszeredában

Gyergyóalfaluban született, középiskolai tanulmányait Gyergyószentmiklóson, főiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte. 1962-68-ig Bozonton, majd Gyergyóalfaluban helyettes tanári beosztásban tanított. 1969-76-ig a Hargita megyei Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségénél könyvterjesztési szakértőként működött, falusi könyvesbolt- és könyvpostaszolgálat hálózatot szervezett. 1976-93-ig a Hargita megyei Könyvterjesztő Vállalat kereskedelmi részlegét vezette, majd a vállalat kereskedelmi igazgatója lett. 1991-ben Domokos Gézával együtt létrehozta a Kriterion Alapítványt, az Alutus Rt. nyomdavállalatot Csíkszeredában. 1993-ban a budapesti Akadémiai Kiadóval együtt megalapította a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadót, e vállalkozás teljesen önállóvá vált, s az erdélyi magyar nyelvű könyvek legnagyobb kiadójaként üzemel. 2011-ben nyugdíjba vonult.



Egyed Péter (1954): , író, filozófus, egyetemi tanár

Kolozsváron született, „Babeş-Bolyai” Tudományegyetemen szerzett filozófia-történelem szakos diplomát 1978-ban. Diákként az Echinox című háromnyelvű diáklap szerkesztőjeként és esszéistaként, költőként tűnt fel.  Tanított Temesváron, majd kiadói szerkesztő volt a nemzetiségek nagynevű kiadójánál, a Kriterionnál. 1990 óta filozófiai szaktárgyakat tanít a kolozsvári „Babeş-Bolyai” Tudományegyetemen. Visiting professorként működött Rómában, Nápolyban, Budapesten, Pécsen, Debrecenben, Yyväskyläben. Jelen pillanatban doktoranduszok  vezetésével is foglalkozik Kolozsváron, a „Babeş-Bolyai” Tudományegyetemen.(Magyar Filozófiai Intézet). Kutatócsoportok vezetője. . Több száz tanulmányának elérhetősége: Transindex Kutatói vendégoldalak Egyed Péter http://egyed.adatbank.transindex.ro/index.php  Jelentősebb filozófiai publikációi: A szenvedés kritikája, 198o, Az ész hieroglifái, 1993, A jelenlétről, 1997, Szabadság és szubjektivitás, 2003, A szabadság a filozófiában, 2003, Látlelet Románia 15 évéről, 2005, Bretter György filozófiája, 2007, Szellem és környezet, 2010. Több nemzetközi tudományos társaság tagja, a kisebbségi kérdés szakértőjeként számos testület és konferencia meghívottja.  2009-től a Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság elnöke, a Többlet c. filozófiai lap főszerkesztője. Jelentős szépírói munkássága van, több verses és novellás-kötetet,  valamint egy regényt (Madonnák, porban, 2004) publikált. Munkásságát több  irodalmi díjjal is honorálták. Irodalmi munkássága: 1973-tól publikál verset, prózát és kritikákat a romániai valamint a magyarországi irodalmi lapokban.

Szépirodalmi kötetei: A parton lovashajnal Versek. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977;BúcsúkoncertVersek. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981; Előzés hajtűkanyarban.Novellák, elbeszélések. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984; A vadlúd őszi útja. Novellák, elbeszélések. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1989; Leopárdok éjszakája.Versek, mítoszok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest-Kolozsvár, 1997; Hattyúsörét. Válogatott novellák. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999;Madonnák, porban Regény. Pallas-Akadémia Kiadó, Csikszereda, 2004; 23 buborék – A Kurszk balladája. Oratorikus poéma. Pallas Akadémia Könyvkiadó, Csikszereda, 2006. (Orosz nyelven a moszkvai Vodolej kiadónál jelent meg 2009-ben, Maja Ceszarszkaja fordításában). A Román Írók Szövetségének, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának a tagja, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kuratóriumi tagja, a Szárhegyi Írótalálkozó szakmai vezetője (Fekete Vincével).

Irodalmi Díjai: Romániai Írók Szövetségének Debüt-díja,1980;  A „Mozgó Világ” Aszú-díja, 1982; a  Romániai Írók Szövetségének Költészeti Díja, 1997; A Magyar Írók Szövetségének Arany János Jutalma, 1998; a  Kolozsvári Írói Egyesület Esszé-Díja,1999; a Székelyföld folyóirat Díja, 2002; Romániai Írók Szövetségének Regény-Díja, 2005; A Kolozsvári Írói Egyesület Szilágyi Domokos Költészeti Díja, 2006; Korunk Kulcs Elismerés, 2011.



Zsidó Ferenc (1976):  író, műfordító, publicista

Székelyudvarhelyen született, jelenleg Székelykeresztúron él, tanárként tevékenykedik. Fontosabb kötetei: Szalmatánc (regény); Csigaterpesz (novellák); Autóstoppal Európában (regényes útirajz).

Tagja a Romániai Írók Szövetségének, a Magyar Írószövetségnek, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának és a Fiatal Írók Szövetségének (ahol jelenleg sorozatszerkesztő).

Díjai, ösztöndíjai: 1999-ben az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kisregénypályázatának első díja; 2004-ben a romániai Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíja; 2005-ben Bálint András publicisztikai díj, 2006-ban Móricz Zsigmond alkotói ösztöndíj, 2007-ben Pro Juventute díj, 2010-ben a Hitel folyóirat és az Éghajlat Kiadó szociográfiai pályázatának megosztott első díja; 2011-ben a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíja.



Majla Sándor (1960): költő, szerkesztő, laptulajdonos

Korondon született, a székelyudvarhelyi Dr. Petru Groza Líceumban érettségizett (1979), Korondon és más székelyföldi iskolákban helyettes tanár, egy évig iskolai gondnok a besztercei Mezőgazdasági Iskolában (1989-91). Székelyudvarhelyen 1990-ben nemzeti kisebbségekkel foglalkozó Ablak c. időszaki folyóirat alapító szerkesztője, mely a litvánok (1990/1), kárpátaljai magyarok (1990/2), vajdasági magyarok (1991/1), kanadai magyarok (1991/2), ausztriai magyarok (1992/1) és hollandiai frízek (1992/2) életét, irodalmát mutatja be. 2002-ben útjára indította a Hol-Mi c. információs reklámlapot, 2008-ban a Töprengő rejtvényvénymagazin szerkesztője és kiadója, 2010-ben újabb rejtvénymagazinok, Skandi és Agytörő szerkesztője és kiadója.

Első írását az Ifjúmunkás közölte (1976). Versei, prózai írásai jelentek meg az Utunk és Igaz Szó, majd Korunk, Európai Idő, Hazanéző, Jelenlét, Hargita Népe hasábjain; az Utunk-Helikon Évkönyv 1989-90-es „Fiatalok antológiája” három versét mutatta be. A Vándor idő balladája c. antológia (Stockholm, 1991) közli Beszterce és Kolozsvár között címmel emlékezését az 1989-ben átélt politikai fordulatra.

Verskötetei: A szavak pírja (Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1990), Stációk (Székelyudvarhely, Ablak Kiadó, 1995), Az oroszlán álma (Székelyudvarhely, Ablak Kiadó, 1996), Tánc-lánc (Székelyudvarhely, Ablak Kiadó, 2002).

Versei megjelennek hazai és külföldi antológiákban. K. t.: nemzeti kissebbségek kultúrája, története. Szerzői elismerés: Ady Endre Irodalmi Kör versdíja (Nagyvárad, 1988), Tempefői-díj (Budapest, 1995), Fríz akadémia (Leeuwarden, 1992).