Interjú

Beszélgetés Farkas Árpáddal

Azt mondja, annak idején őt is megérintette az emberarcú szocializmus eszménye, de vértként védte meg az addig csak félig megértett falusi, kisvárosi gyermekkor tapasztalati világa. Beszélgetés megkésett transzilvanizmusról és nemzedéki vonulásokról a friss Kossuth-díjas és Pro Urbe díjas költővel.

Beszélgetés Bálint Tamással

Új kötettel jelentkezett a székelyudvarhelyi ifjú költő, Bálint Tamás, akit Orbán János Dénes neovillonnak nevez a Hibalista című könyv fülszövegében. Ennek apropóján aztán sok minden szóba került: a jövőbeni tervek, a helyi irodalmi élet állóvize, a feltörekvő slammerek.

Beszélgetés Farkas Wellmann Évával

Tíz parancsolat, tíz vers, tíz díjnyertes grafika és tíz Evilági-dal: Parancsolatok a címe Farkas Wellmann Éva harmadik kötetének, mely a mózesi tízparancsolat etikai megközelítése a mai ember számára. A munkára Orbán Ferenc, az Evilági zenekar vezetője kérte fel. Ugyanők különböző hangszereléssel meg is zenésítették a versciklust – az ingyenes CD a kötet mellékleteként jelent meg. A kiadványt Ferencz Zoltán, a gyergyószárhegyi művésztelep vezetőjének grafikái díszítik.

Beszélgetés Zsidó Ferenccel

A közelmúltban két interjú látott napvilágot Zsidó Ferenccel Huszonnégy című regénye kapcsán, ezekből tallóztunk.

– Öt év telt el a legutóbbi, Laska Lajos című köteted megjelenése óta, mígnem napvilágot látott a blokkregényed.

– Öt év azért kellett, mert a szerző alapvetően lusta és lassan dolgozik, de azért is, mert igyekeztem tágra nyitni az ollót. Nem elsősorban a saját élményeimet írtam meg a könyvben, hanem volt egy klasszikus anyaggyűjtés. Nagyon sok blokkos (tömbházban élő – szerk. megj.) ismerősömmel beszélgettem, keresztúriakkal, udvarhelyiekkel, gyergyószentmiklósiakkal, csíkszeredaiakkal, sepsiszentgyörgyiekkel, és igyekeztem egy tipikus székelyföldi blokkot bemutatni. Ezért van a könyvemben munkanélküli, újgazdag, külföldi vendégmunkás, értelmiségi, vállalkozó, alkoholista stb., azaz mai embertípusok, amilyenekbe akárhol bele lehet botlani Székelyföldön. Egy kritikusom nevezte el székely blokkregénynek, a székelyt azért kell hangsúlyozni, mert egy homogén magyar nyelvű közegben van elhelyezve a cselekmény, magyar-román dimenzió nincs benne.

Beszélgetés Kenéz Ferenccel

Sok helyen költőként, íróként emlegetik, de húszévnyi újságírói munka is van a háta mögött. Az 1944-ben, Nagyszalontán született, József Attila-díjas Kenéz Ferenc 1989 márciusa óta Budapesten él, és bár megfordult a fejében a hazaköltözés, végül lemondott róla. Az okokról, gyerekkori álmairól, költői, újságírói munkásságáról kérdeztük.

– Nagyszalontán született. Gyerekként mennyire volt tudatában annak, hogy olyan neves szülötte volt a városnak, mint Arany János?

– Mi olyan jó tízpercnyire laktunk az Arany-portától. És ugyanannyira a Csonkatoronytól is. Nem emlékszem rá, hogy mondjuk egyszer is elmentünk volna „szülőház-nézőbe”. A Csonkatornyot viszont hetente megmásztuk. Mi nem Arany János mítoszában, hanem a Csonkatorony mítoszában éltünk. A szülőház a földhözragadtságról szólt, a torony pedig a szárnyalásról. Nem Arany János kalapja érdekelt bennünket, hanem a legfelső emelet zsalugáterein át elénk táruló egész világ! Arany János költői géniuszának szárnyalásához föl kellett nőni. A torony grádicsai akkor még igazibbnak érzett magasságok felé csábítottak. Arany megélése ott kezdődik, amikor megérzed, hogy az ő grádicsai valóságosabbak a toronyénál.