Sánduly Lajos versei

TISZTÍTÓTŰZ
2017, augusztus

Kánikulában,a tűző napon,
a madárijesztő fázott nagyon.
Lázas lehetett,
rongyarcán lógtak a ráncok:
légáram
sodorta posztófoszlányok.

Hiába nézett jobbra vagy balra,
madár nem járt évek óta arra.
Csak állt ott,
várt a pokol tornácán némán,
s hideg verejték gyöngyözött

kalapja csüngő karimáján.

A D V E N T

Szél köröz az ágak között,
Riadt leveleket űz,
Zörgő fákra,sziklaszirtre
Ködzászlókat tűz.
Köd az este,köd a reggel,
Ködből kendőt köt az éjjel,
Szűkre szabott horizontok
Kergetőznek fagyos széllel.
Ó,ez a köd sosem oszlik,
Mindent,mindent körbefon,
Tested,lelked átitatja
Az adventi éjszaka.

Ebben a nagy sötétségben
Te vagy a fény,te vagy a láng,
Örökmécses a te szíved:
Gyertyaszálon fényvirág.
A köd felszáll,
Mint pápa füstje,
Hited megóv,rád vigyáz:
Sok kis fényből születik meg
A Végtelen Ragyogás


N O V E M B E R

Ez itt a vég…elvirágzott a vir-*
ág.
November van,pőre a lélek,mint a lelombozott
ág,
s a gyilkos ködben világos kontúrokat rajzol a ha-
lál.
Nincs most alkalomhoz illő alkalmazko-
dás.
Nem érdekel
már,
szükséges-e a nyakra a
sál:
szabad vagy,mint a népdalban a viharvert ma-
dár.

*a virág szót a rím kedvéért összetett szónak tekintem :a vir- szótő(pl.vir-ul,vir-gács,vir-ít stb.)

O K T Ó B E R

Kék víz tükrén mélyen csillan a menny.
Színözön erdőt álomba ringat tenyérnyi tó.
Lent is,fönt is virágot bontó hegygerincek
a lila légben levélszivárványt eregetnek.