Print this page
Rímharcosok a wUnderben
Fotók: Vargyasi Levente

Rímharcosok a wUnderben

Szubjektív beszámoló a slambajnokság szentgyörgyi fordulójáról:

Az, hogy péntek este fiatalok vonulnak tömegesen egy szórakozóhelyre, az még nem meglepő, még az sem, hogy több mint kétszáz, zömében tinédzser gyűl össze Sepsiszentgyörgyön egy új, az alternatív szórakozást népszerűsítő, ráadásul kultúrtérnek nevezett helyiségbe. Talán a kultúrtér behatárolás az, ami arról árulkodik, hogy ott valami más történik: az odajáró fiataloknak másról szól a péntek este, és nemcsak ez, amelyről nem is igyekszem objektíven beszámolni, hisz résztvevője voltam. 

Május 3-án este Sepsiszentgyörgy hatalmasat lépett a célul kitűzött kulturális főváros rang elérése felé, s ezt lehet, hogy sem a wUnderes csipet-csapatban, sem a Slam Poetry Erdély-mozgalom atyjában, Márkus Andrásban nem fogalmazódott meg így. Az is lehet, hogy városvezetéstől majd kapnak ezért egy plecsnit, vagy diplomát, whatever.
Május 3-án este nemcsak az I. Erdélyi Slambajnokság háromszéki fordulóját tartották meg, de történelem íródott, kibomlott egy rügy, az új erdélyiség-gondolatáé. Egy rügy, amely fakadhat Tompa magányos fenyőjén is, mert miért ne. Fény – nem a napközben is világító utcai lámpáké – a sáros utcájú kisváros-toposzban, egy monokiniben fürdőző lányka a kavicsos partú, sodró folyóvízben, alig pár méterre attól a helytől, ahol Áron és Imre a lovait füröszti. Mert a slam poetryban benne van az új transzszilvanizmus, a slam poetry önmeghatározás, művészi hitvallás, miszticizmus és túlélési stratégia. 


wUnderPlatz, das ist ein unicum
Aki még nem járt a wUnderbe, azt illik bevezetni oda: a platzon semmi nem emlékeztet arra, hogy ott egykor nyomda működött. Igaz, első ránézésre arra sem emlékeztet, hogy ez egy „menő” hely lenne, mert itt minden ízlésesen álcázott, mint az underground a wundergroundban. Nincsenek bőrfotelok, üveglapos asztalok, nincs a terem közepén rúd és nem láttunk mogorva kidobókat sem. Ja, mert ez egy kultúrtér. Vágod? 
Pénteken este sercegett a levegőben a feszültség, legalább is én úgy éreztem, főként, hogy a bejárat előtt azonnal felismertem a két sztárt, Akkezdetphiaiból Saiidot (Süveg Márkot) és Indianát (Gábor Tamást). Aztán harmincperces szilvapálinka sörrel való feszengés-szorongás után az est házigazdája, B. Szabó Zsolt egy kalapot varázsolt elő, s belőle tizenkét nevet, mely a verseny végére tizennéggyé gyarapodott. A sorrend nem véletlen, illetve így hozta a véletlen: Morár Ervin, Pusztai Lehel, Müller Heni, Bartha Lóri, Bajkó Szabolcs (Swindler), Győrfi Kata, Albert-Nagy Örs (SlowMotion), Fresh Mind, Fórika Sebestyén, Kovács Magor István, Kovács-Ungvári Zsombor, Csinta Áron, Kónya Ütő Bence és utolsóként jómagam (Dimény H. Árpád). 

Háromszéken lányok a slamkirályok 
A versenyzők előtt Saiid és Indiana vedlett vissza kisgyerekké egy-egy slam erejéig, aztán a közönség soraiból választott három személy társaságában elfoglalták helyüket a zsűriben. Versenyen kívül a kolozsvári forduló győztese, André Ferenc kapta kézbe a mikrofont, de Szókráter című slamjével engem nem győzött meg avval, hogy az országos döntőn is meg fogja állni a helyét (remélem, nem lesz igazam). Ez a ráérzés főként azután erősödött meg bennem, hogy hallottam a színpadon az erdélyi slamkirálynőket – a majdani döntősöket, Müller Henriettát és Győrfi Katát –, akik még azt is megengedték maguknak (igazából Kata volt az a merész), hogy magyarországi slammozgalom két üdvöskéje, a Kemény-lányok orra alá is bazsalikomot dörzsöljenek. A lányok megnyerő előadásmódja, élénksége, üdesége mellett úgy érzem, mégis Csinta Áron második slamje állt legközelebb a műfajhoz, még akkor is, ha az nincs szigorúan behatárolva. Kár, hogy nem tudok idézni belőle, de amint felkerülnek a videomegosztókra a szövegek (ezt ígérték a szervezők), mindenki véleményt alkothat róla. 
A többi versenytárs szereplését nem sorolom, nem elemzem, viszont hogy hírértéke is legyen ennek az írásnak, azt le kell jegyeznem, hogy a 14 rímharcosból öten kaptak másodszor is lehetőséget bizonyításra: a fennebb említett három döntős mellett Bartha Lóri és a SlowMotion néven ismert MC (Albert-Nagy Örs) állt másodszor is színpadra. Slow a negyedik, Bartha az ötödik helyen végzett a rangsorolásban. 
A teljesség kedvéért, ha már bíráltam is, muszáj megjegyeznem, jómagam a középmezőnyben (le)szerepeltem – igaz, Saiidtól 9,6-ot, Indianától 9 pontot kaptam! S vigasztal a tudat – idézem a Transindex ifjonc tudósítóját, Kiss Tamást –, hogy utolsó versenyzőként kilógtam a sorból. „Amikor elhangzott, hogy az első fordulót egy rangidős zárja, mindenki felkapta a fejét. Van, akinek az apja lehetne, ő mégis kiáll a színpadra? Ez a műfaj azonban ettől szép, hogy aki nem ért hozzá, az is ért hozzá. Ő fennmaradt a slammer szájakon, mint Árpád, a rangidős.”
Dióhéjban ez volt Sepsiszentgyörgyön. Aki lemaradt, bánhatja, és ha bánja, akkor figyelje a Slam Poetry Erdély Facebook-oldalát, s menjen el a következő, marosvásárhelyi fordulóra, ha nem is versenyzőként, de hallgatóként, legyen része a forradalomnak! Eddig hat versenyző jutott a Félszigeten szervezendő döntőbe: André Ferenc, Vass Ákos, Kocsis Pityu, illetve Müller Henrietta, Győrfi Kata és Csinta Áron. Tehát, illa berek, hiphoperek, ne feledjétek, hogy „a rapkatona nem Vass István, nem hogy Petri, de itt van ez  a slam poetry…”

© 2017 Erdély Ma­gyar Iro­dalmáért Alapítvány