Máté Angi kolozsvári estjéről

Máté Angi személyéhez és írói habitusához egyaránt közel áll a költözködés, a keresés – derült ki a Korunk Akadémia beszélgetéssorozatának legutóbbi alkalmán a kolozsvári Minerva Egyesület székhelyén. Balázs Imre József, a Korunk folyóirat főszerkesztőjének kérdéseire válaszolva az írónő elmondta: a költözködés lehet benti és kinti is, a kinti költözködés a Vajdahunyad–Bögöz–Székelyudvarhely–Kolozsvár útvonalon vezette el mostani lakhelyére, Budapestre, ahol óvónőként dolgozik.

Az első költözködés története egyébként már benne van a Mamó című, 2008-ban megjelent első kötetében, amely tulajdonképpen a gyermekkorát, a nagymamájával való érdekes kapcsolatát meséli el. A könyvben egyébként a történetet egy bizonyos személynek meséli, akit gyakran meg is szólít. Ezzel kapcsolatban az alkotó elmesélte, 2007-ben a dokk.hu portálon kezdett el közölni, gyermekverseket – sok év kihagyás után, hiszen első verseit Fekete Vince közölte még az Előretolt Helyőrség folyóiratban. A dokkon valóságos kis irodalmi fórum alakult ki a szövegek kapcsán, itt a hozzászólók közül egy idős férfival levelezni kezdett, tulajdonképpen neki írta le azt a halottak napjához kapcsolódó kis gyerekkori emlékét, amely később a Mamóba is bekerült. A megszólítás így a kötetben is megmaradt, és e történet leírása után gyakorlatilag mindössze két hét alatt született meg a teljes kötet, amely Máté Angi szavai szerint „erősen, elemi módon jött”. Mint mondta, a későbbi történetei, meséi írásakor is azt a „helyet” kereste, ahonnan a Mamó született, mivel ennek írásakor olyasmit érzett, amit korábban még soha, de ezek már egészen más szövegek lettek.

Az írónő egyébként elmondta, hogy korábban felmerült a könyv megfilmesítésének gondolata is, a Kolozsvári Állami Magyar Színházban pedig a tavalyi évad végén mutatták be a mű színpadi változatát. „A könyv szövege nagyon leülős, csendes, lassú, mondani való. Nem igazán láttam, hogyan tudna ez megjelenni a vásznon, vagy a színpadon” – mondta a szerző, aki egyébként nem is merte megnézni az elkészült előadást.

Már a Mamóban is sok a „gyereknyelv” – amelyben az is hatással van az alkotóra, hogy munkája révén gyerekek között van. Az első meséjét – amely egy hangját elvesztő kisegérről szól – szintén az idős úrnak írta, akivel egyébként személyesen azóta sem találkozott, csak később merte szélesebb olvasóközönség elé tárni a meséket. Aztán a Napsugárban, Szivárványban számos meséje megjelent, ezeket kötetben is közreadta. Legutóbbi két kötete, a Kapitány és Narancshal, valamint Az emlékfoltozók a budapesti Magvető Kiadónál jelentek meg, azóta azonban nem született új írás. Amint Máté Angi fogalmazott, az a kör, amelyet a Mamótól a mesékig végigjárt, két éve zárt, de mint mondja, nem bánja, sosem tudott megrendelésre írni. A Mamó már megjelent franciául, de a holland és bolgár fordítás is készülőben van. A könyv „a saját útját járja”, a fordítók maguk jelentkeznek azzal, hogy szeretnék átültetni a művet.


A cikk teljes változata a www.kronika.ro oldalon olvasható