Hangulatjelentés a kitömött kávézóból
Fotó: www.hirlaz.hu

Hangulatjelentés a kitömött kávézóból

A mozgósítás, a könyvet övező hype a székelyudvarhelyi G. café csütörtök esti rendezvényén is megtette hatását, minden asztalt előre lefoglalt és alaposan megtöltötte a termet a közönség Péterfy Gergely Kitömött barbár című regényének bemutatóján.

Murányi Sándor Olivér meghívására Mészáros Sándor, a Szépírók Társaságának elnöke és a Kalligram kiadó főszerkesztője kérdezte a szerzőt a könyv megszületésének körülményeiről, életútjáról, valamint fogódzót nyújtott a Kalligramnál idén megjelent könyv recepciójához.
Tény, hogy pillanatnyi állás szerint a Kitömött barbár sikeresnek nevezhető, az olvasók veszik, a toplisták teteján található, de a vendégek is elmondták, hogy a sikeresség természetesen csak hosszútávon érvényesül, számtalan esetet látunk gyorsan lecsengő divathullámokról, míg olyan életműveket, jelentős alkotásokat, melyek a szerző életében nem szóltak nagyot az utókor is naggyá tehet.
A beszélgetés elején szóba is került, hogy mekkora volt a nyomás a negyvenes éveit taposó szerzőn a hagyományok, a családi örökség felől, hogy előbb-utóbb le kellene tenni az asztalra a nagy művet, ugyanis Péterfy Gergely nagyapja Jékely Zoltán, dédapja pedig Áprily Lajos voltak, de elmondása szerint ezt nem élte meg ilyenformán, inkább segítette az a közeg, az az egyetem alatt belakott szoba a házikönyvtárral, a bensőséges kapcsolat a nagyapjával, amelyről mély szeretettel mesélt. De ez a könyvtár volt az is, amelyben Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman levelezésére és barátságának történetére rábukkant még a kilencvenes években, és amely évekig kísértette. Ennek hatására pályázott meg egy bécsi ösztöndíjat az egyébként klasszika filológiát végzett, ógörög és latin könyveket előszeretettel olvasó, doktori fokozatot elnyert és mindezeket ránézésre teljesen megcáfoló alkattal rendelkező (és erre büszkén rá is játszó) szerző. A bécsi levéltári kutatások jegyzetei vezették előbb a témának a doktori disszertációjában való feldolgozására, majd a jelen bemutatott regény megírására erről a barátságról és a két emberről, akik önmagukat látták egymásban, a szerecsenről, aki minden XVIII. század végi felvilágosult bécsi gondolat és a kor nagyjai barátsága ellenére kitömve és kiállítva végezte halála után.
Hosszú, de élvezetes beszélgetés kerekedett, közönségkérdésekkel, jókedvvel, érdekes történetekkel, majd mielőtt még több nagy írónkról, költőnkről szedték volna le példáik során a keresztvizet (jegyezzük meg, többnyire joggal), a meghívottak berekesztették a bemutatót és az est dedikálós, kötetlen, fröccsözős keretben folyt tovább, bőven meggyőzve a nézőket, hogy a következő irodalmi estre is időben és maradéktalanul lefoglalják az asztalokat.