A Závada és Parti-Nagy "duettjéről"

Október 23-án este az egész napos kultúrprogramok zárásaként a G. Caféba vonult a város irodalomkedvelőbb része, ugyanis egy korábbi csúszás után végre tényleg megszervezésre került a Parti Nagy Lajos és Závada Pál nevével beharangozott irodalmi est. A fellépőket Murányi Sándor Olivér mutatta be, moderálva a felolvasásokkal egybekötött beszélgetést.

Az est apropóján bemutatásra került a szerzők idén megjelent új könyve is, Závada Pál második világháború környékén játszódó nagyregénye Természetes fény címmel, melyben a főként békés megyei, korban, státuszban igen változatos szereplők, családok, ismerősök kerülnek változatos történetekbe, az öldöklés, a kényszermunka, a fogság vagy az áttelepülés közép- és kelet-európai helyszíneire, miközben szeretnek és csalódnak, áldozattá vagy tettessé is válnak, elbeszélnek vagy fényképeznek. Parti Nagy Lajos pedig Fülkeufória és vidéke, százegy új magyar mese címmel egybegyűjtött, az Élet és Irodalomban 2011. óta megjelenő írásait, a glosszák-tárcák-novellák közt elhelyezkedő meséit tartalmazza (illetve azokat, amelyek nem jelentek meg a 2012-es előző kötetben).
A szokásos felvezetés, bemelegítő kérdések (az alkotói szokásokról, folyamatban levő művekről, inspiráló hatásokról) ezúttal rövidre lettek vágva, az aktuálpolitikai témák is szőr mentén érintődtek, sokkal hangsúlyosabban tolódott az est a felolvasások irányába, lekötve a kávézót szokásosan megtöltő közönséget (az irodalmi estek sikerét jelzi, hogy az utóbbi időkben már hetekkel az események előtt elfogynak a lefoglalandó asztalok, a híres meghívottak esetén ez halmozottan érvényes). A két blokkban Závada előbb egy nagyobb hangvételű részletet, majd egy anekdotásabb szöveget olvasott fel, míg Parti Nagy A cigányozás hátulütői című, közönségbarát írása után a nagysikerű grafitnesz című verseskötetének egyik legerősebb darabja, a Szívlapát verse zárta a csütörtök esti kultúrcsemegét.