Fekete Vincétől visszhangzó olvasóterem

Szerdán késő délután a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár olvasótermében került sor Fekete Vince új és válogatott verseket tartalmazó, a Vak visszhang címet viselő kötetének bemutatójára. Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány képviseletében Lőrincz György köszöntötte a szép számmal megjelent közönséget, majd Zsidó Ferenc próbálta kérdezni a szerzőt, aki szerencsére szívesen és sokat mesélt magától is, rendkívül élvezetesen és elragadóan.

Az eddig megszokott alsó teremtől eltérő helyszín is sokat hozzátett a hangulathoz, a népes közönség teljesen belakta a könyvespolcok közötti tereket. Vince pedig anekdotázott és mesélt, ahogyan csak ő tud, felvidítva a hallgatóságot és fenntartva végig a figyelmet (meg is jegyezte, hogy pontban egy órával a kezdés után - Bodor Ádámhoz hasonlóan - fejezi majd be a „mondást”).
Hallhattunk beszámolót az iskolásoknak tartott sikeres programokról, a mai fiatalság és az irodalom kapcsolatáról, a szerző bátran osztotta meg tapasztalatait és véleményét mindenről. A Vak visszhang tartalmasságát - amelybe az életmű minden állomásáról, többek közt a gyerekversekből is került beválogatott darab - leginkább azok a felolvasott részletek szemléltették, amelyek mélységükben egyszerre hagyták szótlanul a hallgatóságot, ugyanakkor vidították is fel azt. A Hőkamera című, rendkívül szórakoztató prózavers például a székelyföldi lagzikat, a sírva vigadást mutatja be egy roppant dallamos, ritmusos és vissza-visszatérő elemekkel operáló szövegen keresztül.
Szó esett a korábbi, az Udvartér című, szintén a Sétatérnél megjelent kötetről is, amely a székely néplelket mutatja be játékos-keresetlenül, és melynek kapcsán a szerző a kézdivásárhelyi főtér környékén játszódó apró történeteket, a szomszédság életéből elkapott pillanatképeket is felelevenített. A szerda esténél jobb programot és elégedettebb közönséget keresve sem lehetett volna a városban találni.