Rakovszky Zsuzsa szentgyörgyi estjéről

Rakovszky Zsuzsa költő, író, műfordító Tamás Dénessel beszélgetett a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron nevű termében. A PulzArt vendégét Szonda Szabolcs is köszöntötte, aki szerint Rakoszvky Zsuzsa a „részletek mestere”, „filmeket ír versben”. Tamás Dénes első kérdése nyomán kiderült, hogy a szerző lány korában járt már Sepsiszentgyörgyön, és még élénken él benne az akkori első hó képe, majd az írás aktusáról, milyenségéről beszélgettek.

Rakovszky Zsuzsa szerint valaminek el kell mozdulnia az emberben ahhoz, hogy új verset írjon. Másképp csak a régi verseit írja újra és újra. A versek kapcsán felvetődött az a kérdés is, hogy vajon miért ír most több prózát, mint verset.  Az írónő szerint a versírás talán azért lehet termékenyebb fiatal korban, mert az érzelmek, intenzitása, ingadozása, melyek ihletként szolgálnak, sokkal erőteljesebb ekkor. Szerinte a prózához nagy mennyiségű életanyag és tapasztalat kell, továbbá az is fontos, hogy idősebb korára „nyugodtabb” az ember, már nem az érzelmi intenzitás az, ami írásra ösztönöz.  Ennek kapcsán beszélgettek az írónő A kígyó árnyéka című regényéről, melyhez a szerző jelentős mennyiségű egyháztörténeti anyagot gyűjtött össze. Azt is megemlítette, hogy szeret régi krónikákban és újságcikkben bogarászni, mert ilyenkor találkozhat igazán az ember a testközeli történelemmel. Szerinte az átlagember történelme jóval másabban fest, mint az iskolában tanított történelem.  Ezek után az írónő fordítói munkásságára terelődött a szó, és kiderült, hogy ő mindig is szeretett volna detektívregényeket fordítani, de ezekből jóval kevesebb jutott neki. Amikor Stephany Meyer Alkonyat című könyvének fordításáról kérdezték, Rakovszky Zsuzsa viccesen megjegyezte, hogy fordított ő ennél rosszabbat is. 
Az est folyamán az írónő felolvasott a Fortepan című kötetből, majd Tamás Dénes „emlékezés játékra” invitálta az őt, amelynek során Rakovszky Zsuzsának a versekből kiragadott szavakhoz kellett asszociálnia az emlékeit.