Láng Orsolya kolozsvári könyvbemutatójáról

“Fáj a szívem. Csak egy bordaközi izomfájdalom.” Láng Orsolya Bordaköz című kötetének a bemutatóján jártunk. A szerzővel Kulcsár Árpád beszélgetett.  Láng Orsolya kötete, a Bordaköz a szerző első verseskötete, mely a Tejszobor című prózakötetet követte. Gál Atilla közreműködésével jelent meg mindkét gyűjtemény, ki segédkezett a művek válogatásában és szerkesztésében. Amint elhangzott, cím  a költészet helyét fejezi ki a szerző számára, hisz az szerves része életének. 

A fülszöveget Kovács András Ferenc írta, ki régóta szorgalmazza e versek megjelenését, mondván: „Minden más amit csinál,  versíráson kívül, az időpocsékolás.”
Orsolya elmondása szerint számára a több síkon való mozgás egyszerre rejtőzködés és kitárulkozás. Verseket emelt át prózába az első kötethez és fordítva, megtalálva a mondanivalójának a legmegfelelőbb közeget. Számára ez egy játék, ugyanazokat a problémákkal foglalkozni lírában, prózában, animációban, az emberi történetek, a táj, az átalakulások. Nyomon követhető az egységes nézőpont. 

„Minden ami szándékos, az ormótlan és elnagyolt.”
Kulcsár Árpád felvetette, hogy a kötetben felsejlik egy narratív szál. Orsolya ezt elismeri, s betekintést enged számunkra a válogatás folyamatába. A művek sem kronológiailag, sem tematikailag nem álltak össze, hanem önmaguktól egy ív mentén szerveződtek, ami kiejtette azokat a verseket, amiket felindulásból írt, melyek olyanok voltak, mint „megműtött betegben a bennemaradt szike.” A távolságból írt versek maradtak. 

„Mozgólépcső fut bennem, hogy téged utolérjelek.”
A szerző identitásának szerves részét képezik a terek és a tárgyak. Példaképpen szóbakerült egy vers a nagyszülőkről, hogy velük nem találkozunk, csak a létezésüket jelző tárgyakkal.  Orsolya szerint a térversek elkerülhetetlenül énversek, hisz az, ahogyan érezzük a környezetünk és megfogalmazzuk, minket ír le. 
Az est  a költőnő szerelmi költészetének vizsgálatával zárult, melyre választ a Boldog szolga dalai és Egy állapot hátországa című versek adtak.