Centauri kolozsvári estjéről

Január 26-án Centauri Pennatus járt Kolozsvárott az Álljunk meg egy szóra előadsássorozat keretén belül, az E-mil szervezésében. A szerzővel László Noémi beszélgetett. Már a belépésnél rendhagyó volt a légkör, hisz megkértek mindenkit, hogy képanyagot ne készítsenek az eseményről, legalábbis olyat nem, ami felfedné a rejtőzködő író arcát. Ennek okára nem derült fény, mindössze annyira, hogy indoka van, mind az arctalanságnak, mind az írói név használatának.

A szerző azzal kezdte az estét, hogy közvetlenségre szólította fel a közvetlenséget: bárki, bármikor közbeszólhatott, kérdezhetett, mely az előadás vége fele már-már Bretter-kör féle vitákba torkollott.

"Az írás egy aktus."

A kör első felében az iró életpályájáról tudhattunk meg néhány dolgot. Centauri ( amit c-vel ejtünk és nem k-val) huszonöt évig "írt a fióknak". Elmondása szerint egyszerűen nem volt igénye a publikálásra. Tizenöt év után az első kísérlet kudarcba fulladt a kiadó lelkesedése ellenére, ugyanis nem akarták vállalni a névtelen és arctalan írót, kinek esze ágában sem volt olvasótalálkozókra járni. Ez a elszigetelődés a közelmúltban változott, amikor is a szerző megjelent a facebookon és aktívabbá vált irodalmi körökben.

"Az irók felének biológusként világot kellene járnia."

Ami talán leginkább megkülönböztette Centaurit a mindennapos irodalmártól, hogy furcsa, harmónikus kettősségben nyilatkozott természettudósként és íróként. Már kiskorában a természetet járta,s ez azóta sem változott, csak a világ ment össze. Elmondása szerint harminc éves korára eleget ment ahhoz, hogy kétszer körbejárja a világot ( saját számításai szerint).
Számára a gyermekkorában megtapasztalt természeti jelenségek, a madarak pontos érkezése hosszú vándorútjaikból biztonságot adnak egy kaotikus világban.
Elhangoztt egy nem hivatalos vád is: "Egy részecske fizikussal el tudok beszélgetni a Faustról, de egyetlen irodalmárral sem találkoztam, aki örvendene a szerves kémia könyvnek."
Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője kel az bölcsészek védelmére: elmondása szerint a matek egyetemen sokkal több szépirodalmat olvasnak, mint a filológián, mégpedig önvédelemből a rideg számok és képletek ellen.

"Egy-két író és irodalmár is megőrül, ezt tudom magamról."

Komoly beszélgetés alakult ki sorsról, döntésről, szabadságról. "Az állat nem dönt, mert nincs rá szüksége, születése pillanatában rendelkezésére áll az összes szükséges információ. Az ember kényszerhelyzetben van. Ha belátná, hogy szabadsága nem erény, hanem probléma, minek kiküszöbölésére jött létre a kultúra, a társadalom, az megoldana rengeteg konfliktust." A szerző szerint a természet funkcionalitása és célirányossága mindenhol jelen van, ez rokonítható a sorssal, mely ellen való küzdés tartalmazza az utat, ami ezt beteljesíti.
Centauri megosztotta egyik legújabb gondolatmenetét, melyen elmondása szerint egy hete dolgozik, miszerint az emberi élet minőségét nagyban meghatározza egy tört, melynek tökéletes állapota az egy ( természetesen ez idea, de minél közelebb vagyunk hozzá, annál jobb). Úgy néz ki, hogy felülre kerülnek a tervek, alúlra az emlékek, vagyis a beteljesült tervek. Minél többet valósítunk meg belőle, annál közelebb állunk az ideálishoz. Több javaslat született a képlet javítására, sőt, egy életminőségjavító bizottság megalapításának ötlete is felmerült, melynek septében tagokat is toborotak. Ez volt az a pont, ahol a E-mil estekre jellemző bölcs némaság beletorkollott a Bretter-körökre jellemző fesztelen beszélgetésbenevetgélésbe.

Bár a szerző könyvei háttérbe szorultak a rengeteg felmerült beszélnivaló kapcsán, szó esett róluk is. Úgy a két novelláskötete, mint két regénye a huszonöt év alatt felgyülemlett munka desztillált anyaga. Mesélt szereplőiről, történetekről, melyek ihlették, s még az írói nevének eredete is kiderült.
Szóba került, hogy az író amerikai regényeket ír, amit Karácsonyi Zsolt ellenzett, mondván, a művek  legalább annyira magyarok, mint Passuth László Az esőisten siratja Mexikót című alkotása.
Összességében kimondhatjuk, hogy az est a maga rendhagyó módján emlékezetesen zárult, a rejtőzködő író erős benyomást tett az erdélyi hallgatóságára.