Tamás Dénes kolozsvári estjéről

Január 16-án Kolozsváron Tamás Dénessel találkozhattunk a Helikon estek keretén belül, ahol novelláskötete, a “Minden egész…” kapcsán beszélgetett vele Balázs Imre József. Miután töredelmesen bevallották, hogy mindketten átléptek a negyvenes vonalon, az a kijelentés került terítékre, hogy egy bizonyos kor után az irodalom egy döntés.

Tamás Dénes első kötete, a “Honfoglaló esszék”, mint címe is mutatja, esszék gyűjteménye, melyeket hazaköltözése inspirált. Helyfeltáró írások, melyekben a saját elmondása szerint már ki-ki dugta a fejét a líraiság. “Ahol az esszé nem elég, ott jön az irodalom.” Így történt, hogy megszületett a döntés a szépirodalom felé való közeledésre: “Egy életem, egy halálom, megcsinálom.” Ennek eredménye a Minden egész... című novelláskönyv.
Tamás Dénes “térbevetetten él”, számára az intimitás a térbeli viszonyok által fejezi ki magát, s így új novelláskönyve darabjai eme viszonyok kiépítéséről szóltak. Gyakori motívum a város ( Sepsiszentgyörgy, ami elmondása szerint igencsak "kézenfekvő város") és a természet, legmarkánsabban a hegy, ami “egy olyan nagyság, ami még mindig tartalmaz valami emberléptékűséget”.

“Nem tudom megírni. Nem vagyok rá képes. Inkább megmutatom.”

Az írások jellemző motívuma a látás élménye. Az író célja a látottak átadása papíron, felmutatása képekben, de ez képtelenség, az eredmény valami teljesen más lesz. Itt kezdődik a folyamat második fázisa, amikor is ebből a másból kell valami hasonlóan magasztost gyúrni, ami méltó az eredeti forráshoz. Tamás Dénes elmondása szerint idegenkedik a történetmondástól, nem bízik a történetekben, ezért is hagyatkozik ekkora mértékben a képiségre. 
Az est a kötet záró szövegének felolvasásával végződött, a „Bizonyíték” című prózával, aminek is utolsó sorával összefoglalta az, akár így is mondhatnánk, ars poeticáját: „Nem tudom megírni. Nem vagyok rá képes. Inkább megmutatom.”