Deák Paula Blanka Bretteréről
Fotó: www.helikon.ro

Deák Paula Blanka Bretteréről

A hétfői, február 27-i Bretter-körön Deák Paula Blanka került boncasztal alá . A fiatal költőnő 1997-ben született, aktív blogger, szövegei jelentek már meg a Bárkában és az Irodalmi Jelenben. A Rutin hiány című verseskötete a Colorcom kiadó gondozásában jelent meg.  Káli Ágnes vitaindítója, tartalmas bevezetése ellenére a kör nehezen indult.

A versek hosszúak voltak, telítettek és terhesek, csupa nehéz téma, senki sem kapkodott a mikrofon után. Bréda Ferenc indította érdemben a beszélgetést, elismerően beszélt Deák Paula költő szakmai tudásáról. Szabó Lőrinczizmusnak nevezte, úgy utalva a költőre, mint a “közhelyek legnagyobb ékszerészére”. Bár véleménye szerint hatásvadász költészetet művel, a költőnő annyira mesterien forgatja az elnyűtt frázisokat, hogy megolvasztja az asszonyszívet és könnypatakokat fakaszt.
A későbbi viták középpontja a művek közös tematikája lett,  a halál és a hiányérzet. Míg egyesek pártolták az érdekes hiányköltészetet (például Bréda, ki szerint hiány nélkül nincs költészet), ahogy organikus és élettelen összefonódik, hogy megteremtsék a nemlét, a hiány érzését, mások sérelmezték a tartalom nélküli üres pátoszt. 
Egyesek sérelmezték a központozást, mely már-már epikai művekre jellemző bőségű, míg mások a túlhalmozott képeket, túlmegjelenítettséget vetettek fel problémaként. 
Az irodalmi tanítók között többet fel vélték fedezni Hervai Gizellát, amit mind a szerző, mind a vitaindító megerősített a későbbiekben. 
Bár ez a Bretter nem volt oly hevült és vehemens, mint ahogy azt megszokhattuk, a megszólalók pozitívan vélekedtek Deák Paula Blanka költészetéről, összegzésben pedig az csengett ki, hogy sem tehetségben, sem képzelőerőben nem szűkölködik, mindössze vár rá még évek kitartó munkája.