Print this page
Bemutatták Fekete Vince új könyvét

Bemutatták Fekete Vince új könyvét

A székelyudvarhelyi városi könyvtár olvasótermében mutatták be december 17-én Fekete Vince Vargaváros című verseskötetét. A szerző az elmúlt napokban/hetekben többek között Kézdivásárhelyen, Gelencén, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában találkozott olvasóival. Székelyudvarhelyen a költővel Zsidó Ferenc beszélgetett.

Szűkebb pátriájának képeiből olyan univerzális jelentésű költészetet szublimál Fekete Vince a Vargaváros című kötetében, amilyent a magyar irodalomban Oravecz Imre és Tolnai Ottó – fogalmazott Zsidó Ferenc a könyvbemutatón. – Úgy építi ki magánmitológiáját (a mitologizálás köde nélkül), hogy közben végig egy közösség, egy népcsoport problematikáját jeleníti meg, egyszerre szinkronikusan, az itt és most perspektívájából és diakronikusan, történelmi távlatból.
E kötet fő tétje az idővel való sáfárkodás, illetve annak a feszültségnek a megragadása, amit az idővel való sáfárkodás lehetetlensége generál. A könyv egyik olvasat szerint Kézdivásárhely (és környéke) szubjektív története – nem véletlenül lett Vargaváros a kötet címe –, de a szerzőt inkább az érdekli, hogyan tükröződik ezekben a történetekben az ember, illetve ő maga – fogalmazta meg Zsidó Ferenc a kötet kapcsán. – A versek többsége konkrét helyzetből – kép, történés – indul ki, majd átvált metaforikussá, egyediből általánossá, lokálisból szimbolikussá. Fekete Vince a kisközösségi történetek bűvkörében él – gondoljunk csak Udvartér című könyvében összegyűjtött tárcanovelláira, melyek jelen kötet előképeinek is tekinthetők –, azokból azonban úgy bont ki valami jelképeset, mint például Kányádi teszi a Fától fáig című nagyversben. A hangnem azonban kevésbé emelkedett, inkább hétköznapi, hol évődős-játékos, hol ironikus, hol a szarkazmusig gunyoros, a kötet ugyanakkor sokszínűségével is meglepi az olvasót, a regiszterek gazdagságával – hangzott el a versekről.
Formailag uralkodó a szabadvers, de találunk prózaverset/novellaverset is, a ritmizáltabb/ rímes alakzatok mintha hiányoznának, de olykor azért felbukkan egy-egy rímes szerkezet is, de rejtve, tördeletlen sorokba ágyazva. Sokféle esztétikai kategória és hangnem bukkan fel a Vargaváros verseiben, ahogy a dróntávlatból lassan alászállunk és a tér apróbb részleteit is megfigyeljük, az idő ezzel együtt kitágul, múlt és jelen felcserélhetővé válik, a záróvers pedig már az időtlenség perspektíváját adja, új dimenziókat nyitva – mondta a bemutatón Zsidó Ferenc.


Tíz évig dolgozott a Vargaváros szövegén Fekete Vince, eközben más, a készülő munkával rokonítható, de attól el is térő kötetei jelentek meg, így tavaly a közönség és a kritika által is elismeréssel fogadott Szárnyvonal.
Sajátos kézikönyv Kézdihez a Vargaváros, miközben nem az, illetve több, másabb annál. A megírása közben kitartó kutatással összegyűjtött, a település és a vidék múltját feltérképező helytörténeti anyag úgy szövődik be a zömmel nagyobb lélegzetű versekbe, hogy azok együttesen érzékeny körpanorámát rajzolnak ki helyről és időről, annak egyedi történeteivel és tereivel, tradícióival és titkaival. A kötet anyagát jól kigondolt, leleményes szerkezeti és szerkesztési megoldások alakítják, olyan körkörös benső szabályosságot hozva létre, amelyben minden résztéma, motívum és szereplő pontosan megtalálja a helyét. A város, amelyet a szerző által is kiemelt figyelemmel kezelt udvarterek jellemeznek, ily módon lesz – az epika felé nyitó, helyenként a balladák felé mélyülő könyvben – egyszerre konkrét élettér és szellemi közeg, amelynek költői bőségrajza a modern és kortárs lírai hagyománnyal, alkotásokkal folytatott eleven, avatott párbeszéd is.

Fekete Vince 1965-ben született Kézdivásárhelyen. József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő. 1994-ben diplomázik a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán, ezidőtájt egyik elindítója és meghatározó szerzője a transzközép irodalmi vonulatnak. 1999-ben megszerzi doktori címét a szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészkarán. 1993-tól 2003-ig a kolozsvári Helikon (illetve betétlapja, a Serény Múmia), 1996-tól néhány éven át az Előretolt Helyőrség, 1999-től a Székelyföld szerkesztője, jelenleg a rangos csíkszeredai folyóirat főszerkesztő-helyettese.

Fontosabb szakmai elismerései: A Romániai Írók Szövetségének debütdíja (1996), Sziveri János-díj (1996), az Erdélyi Magyar Írók Ligájának nagydíja (2005), Pro Literatura-díj (2005), József Attila-díj (2010), Látó-nívódíj (2014), A Romániai Írók Szövetségének Kisebbségi Irodalmi Díja (2016), Az Év Legjobb Könyve díj (a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának részéről, 2016.)

Verskötetei: Parázskönyv (1995), Ütköző (1996), A Jóisten a hintaszékből (válogatott és új versek, 2002), Lesz maga juszt isa (paródiák, szatírák, állatmesék, 2004), Csigabánat (gyermekversek, 2008), Piros autó lábnyomai a hóban (gyermekversek, 2008, 2017), Védett vidék (versek, 2010), Vak visszhang (válogatott és új versek, 2015), Ahonnan a nagy-nagy kékség. Cincogósi Elemér viszontagságai (verses meseregény, 2016), Szélhárfa. 99+1 haiku (2016), A világ újra. Válogatott és új versek. Verskeresztmetszet 1995-2015 (2017), Szárnyvonal (2018), Vargaváros (2019).

© 2017 Erdély Ma­gyar Iro­dalmáért Alapítvány