Sánta Miriám

Sánta Miriám

Sánta Miriám versei

Hall of fame

ma megvakultam
megsüketültem tíz percre
és lebénultak a karjaim
nem kaptam levegőt
este koncertfelvételeket nézek
a kilencvenes évek szakadt lyuk az időben
kockás alsónadrágja fölsejlik alóla
a tömeg őrjöng
fáj a derekam és egy találós kérdést mormolok
lecsukod önbizalom fölnyitod pánik mi az
hát nem amire számítottál
édes semmiségek mint izzadt göndör hajhoz bújni
vagy koszos bőrkabátra heveredni letaposott füvön
hangjuk még most is visszhangzik
hónaljuk alól viselem homlokomon
a feromonos kenetet
karjaikban megalvad a vér
szívük köré fagy az alkohol
mind elmennek mind elmennek
vastag egyenes farmereikben
mind meghalnak a gyönyörű férfiak

Subscribe to this RSS feed