Interjú

Beszélgetés Szentes Zágonnal

– Nem egyszerű meghatározni Szentes Zágont, plakátoktól reklámanyagok illusztrálásáig, könyvborítóktól festményekig (hogy fotóit még ne is említsük) bárhol felbukkanhat a neve. Hogy férnek meg ezek egymás mellett? A képzőművész, reklámgrafikus, fotós, festőművész, vagy mindezek folyton változó arányú egysége közül mit emelnél ki?

– Megférnek, néha kicsit dulakodnak, de szerencsére nincs egyéb. Gondolok főleg arra, hogy a liciben a szobrászat volt a főszakom, melyet aztán elengedtem, az egyetemen pedig tanultunk mindent is, többek között videót és animációt, még vannak abból az időből rövidfilmjeim és egy animáció, amelyekkel részt is vettem néhány fesztiválon itthon és Magyarországon.

Interjú Tamás Dénessel

Nemrég jelent meg Tamás Dénes új könyve Az élő ház címmel a budapesti Kalligram Kiadónál. Ennek apropóján beszélgettünk kollégiumról, emlékezéstechnikáról, brutális élményekről, azok feldolgozásáról.

- Vágjunk egyből a sűrűjébe: Az élő ház az Ünnepi Könyvhétre megjelent, élni kezdte életét. Jómagam egyelőre csupán néhány folyóiratban megjelent részletét olvastam, jól érzékelem, hogy az alaptéma a felnőtté válás folyamata, annak „beavatási szertartásai”?

- Mondjuk azt, hogy nagyon madártávlatból ez a témája. Ugyanis ha ráközelítünk a regényre, kiderül, hogy tulajdonképpen nincs felnőtté válás, nincs folyamat, sőt leginkább a gyerekkor és a felnőttkor közötti szakadék erősödik ki.

Interjú Tóth Ágnessel

Immár saját Szent László himnusza van a nagyváradi magyarságnak, amiből gyönyörű video-klip is készült. A himnusz szövegét Tóth Ágnes váradi költő írta, a Szent László Egyesület felkérésére. A verset megzenésítette és énekeli Heinczinger Mika, a magyarországi Misztrál együttes zenésze. A dalt a június 24-én kezdődő nagyváradi Szent László Napok ünnepségsorozat keretén belül élőben is hallhatja majd a közönség. Tóth Ágnest kérdeztük a himnusz születéséről.

Beszélgetés Pálffy Tamás Szabolccsal

Tizenötödik alkalommal hirdették meg a Kortárs Hangon pályázatot, ami biztosítani kívánja a tehetséggondozás fórumát az önkifejezés, véleményformálás irodalmi igényű megfogalmazására. Ezzel a gondolattal anyanyelvápoló fórumot kívánnak biztosítani a Kárpát-medence magyar nyelven tanuló egyetemistáinak. A Kortárs Hangon pályázat meghívásos formában működik, több alkalommal kapott meghívást, ebben az évben pedig három díjat kapott Pálffy Tamás Szabolcs. Az alábbiakban vele beszélgettünk.

Beszélgetés P. Buzogány Árpáddal

A Székelyudvarhelyen élő, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontnál dolgozó P. Buzogány Árpáddal (sz. 1965) költői, néprajzos, szerkesztői munkásságáról beszélgettünk.

– Munkáidról annál többet, de rólad keveset tudunk. Szépirodalom, néprajzi értékeink cikkekbe, tanulmányokba, könyvekbe foglalva. Hol és hogyan kezdted? Emlékszel első kutatásod tárgyára, az első közlésre?

– Első közlésem, ha lehet annak nevezni, egy vers volt az akkori gyermeklapban, iskoláskoromban. Majd a nyolcvanas évek végén ismét egy gyermekvers, a Napsugárban, amiért honoráriumot is fizettek. A kilencvenes évek első felében a Romániai Magyar Szó irodalmi mellékletében (Szabad Szombat) Cseke Gábor szerkesztő kezdte közölni verseimet, novelláimat. Egy országos lapban látni az írásokat felemelő érzés volt… Cseke Gábor akkoriban egész nemzedéket indított útjára, akik közül legtöbben ma is írunk, közünk van az irodalomhoz, alkotáshoz. Az első helyismereti, néprajzi tárgyú gyűjtésem falumhoz, Gagyhoz kapcsolódik, tizedikes diákként jórészt nagyapám, Nagy Dénes elmondása alapján állítottam össze egy dolgozatot a településről, dűlőneveiről, népköltészeti értékeiről, amellyel eljutottam a tudományos dolgozatok megyei versenyére, a székelykeresztúri középiskolát képviselve. Következő évben, ugyancsak diákként Gagyi József és osztályfőnököm, Bara Katalin szervezésében Lövétén néprajzi gyűjtőtáborban vettem részt, gyermekjátékok lejegyzése volt a feladatunk. Ez már igazi tudományos munkának számított.