Interjú

Tanulóév

Beszélgetés Szentmártoni Jánossal, a Magyar Írószövetség elnökével

A Magyar Írószövetség május 16-án tartja éves közgyűlését. Ez adja az apropóját, hogy közöljük az szervezet elnökével készült interjút, amely a megválasztása óta eltelt időszakot járja körül. Mint ismeretes, az erdélyi írószervezetek hagyományosan jó kapcsolatot tartanak fenn a Magyar Írószövetséggel, az itteni írók többsége tag is (szerk.)

– Elnökként három célt tűztél ki magad elé: az Írószövetség megtartását, megerősítését és megújítását. Hogyan kezdted el a munkát?
– Az első félévben nemigen foglalkoztam gazdasági kérdésekkel és problémákkal, ami hiba volt, mert nem maradt időm többek között az egyik legnehezebb feladatra, a mecénások felkutatására. Immáron elengedhetetlen, hogy a Magyar Írószövetség körül létrejöjjön egy mecenatúra kör, amely kiegészítené az állami támogatást.

Elégedett gyorsmérleg, Néróval

Beszélgetés Farkas Wellmann Endrével fesztiválról, Néróról, irodalomról

– Ha egy gyorsmérleget kellene készítened (és persze, nem pénzügyit), mit mondanál, hogyan sikerült a Kimenő fesztivál? Mennyire kapcsolódott be a falu, a környék? Milyen volt a nézőközönség összetétele?

– Az idei Kimenő fesztivál volt a legsikeresebb rendezvényünk, több mint 650 regisztrált vendégünk volt és számtalan olyan érdekes programunk, amilyennel csak itt találkozhattak az érdeklődők. Évről évre mi is sokat tanulunk szervezőkként a vendégektől, a közönségtől és így könyebb kiküszöbölni a korábbi évek hibáit és azt az energiát, amit ezek megoldására kellett szánnunk eddig, most a programok színvonalának növelésére fordíthattuk.

„Nem mernék órarendeket ajánlani”

Beszélgetés Krebsz Jánossal a Magyar Elektronikus Könyvtárba nemrég fölkerült Órarend c. kisregénye kapcsán

– Kamaszhőseid ízig-vérig esendő és sérülékeny emberek, beleértve egyes szám első személyben beszélő Tégedet is. Felnőtté, emberré válásuk a körülmények ellenére vagy azok következtében történt meg?

– Nem tudom. A saját példámat ide tudtam tenni mint alapanyagot, s nyilván figyelek másokat, ők hogyan boldogulnak a saját stigmáikkal meg a világ berendezkedésével. Talán kilátszik az írásaimból, hogy tanulási folyamatnak tekintem az életet. Mintákat keresünk, igazodási pontokat, sikerkritériumokat egy folyamatosan átalakuló univerzumban.

Itten már nem donna válaszol

Beszélgetés Farkas Wellmann Éva költővel

Első kötetében még donna volt, a másodikban már álarc nélkül válaszol az itt-re az ottal. Farkas Wellmann Éva költőt, irodalomkritikust kérdeztük.Ez a nő mindig mosolyog?" – kérdezte a fotós kolléga, amikor elkészültek a portréképek. Igen, Farkas Wellmann Éva valóban mindig mosolyog. Kifinomult humora van, játékos könnyedséggel bánik az anyanyelvvel, a versformákkal. Megfontolt interjúalany, aki soha nem hagyja cserben a kérdezőt. Irodalmi körökben, határon innen és túl, már az irodalom nagybetűs donnája volt, amikor itthon még váratott magára az elismerés.

Akit megjelölt a hagyomány…

Beszélgetés Lövétei Lázár László költővel

Zöld címmel nemrég ecloga-kötete jelent meg Lövétei Lázár Lászlónak. Az eclogaírás kihívásairól, tartalomról és formáról, korábbi köteteiről beszélgettünk.

– Zöld című verseskönyved eclogákat, pásztori költeményeket tartalmaz. Hogy leltél a műfajra/formára, hogy lelt az rád?

– 2004 végén, amikor befejeztem Két szék között című kötetemet, erős fogadalmat tettem, hogy többé nem írok olyan verseket, amilyenek abban a könyvben vannak.