Beszélgetés Zsidó Ferenccel
Fotó: www.szekelyhon.ro

Beszélgetés Zsidó Ferenccel

- Nemrégiben mutatta be Molnár Vilmos író és Oláh Sándor társadalomkutató  Csíkszeredában, a Székelyföld Galériában két legújabb kötetét. Az egyik zsebkönyv méretű és rövidprózát tartalmaz, a másik tankönyvformájú és - az ön meghatározása szerint - a műfaja kultúrantropológiai elemzés. Hogyan fér meg egymás mellett a szépírás és a tényirodalom?
- Alapvetően prózaírónak tartom magam, aki kutatómunkával is foglalkozik. A néprajz közelébe úgy kerültem, hogy mindenféle megírható történeteket (boszorkányhistóriák, hiedelemtörténetek, stb.) próbáltam felhajtani. S bizony jó néhány novellám, regényrészletem ebből az élményvilágból táplálkozik. De az sem mellékes, hogy az idők során a néprajzba is mindinkább belehabarodtam, olyannyira, hogy doktori címet is ezen a szakterületen szereztem.

- Laska Lajos a kicsi, s mint mondta, ezért gyámolításra szoruló kötetének főhőse. Tömör, feszes kis történetek, olykor glosszaszerű csattanóval, néhol az abszurd határát súrolva. Kicsoda ez a Laska?
- Egy esendő, mulatságos, talán nevetséges figurát akartam teremteni, akin olykor szánakozunk, de akivel szimpatizálni is tudunk. Kerestem a néki megfelelő, beszédes nevet, ami ugyanakkor a figura kreáltságát is jelzi: tehát egy beszédes névre volt szükség, ami olyan, mint egy stigma, egy testi hiba, amivel nem könnyű együtt élni. És aztán valahogy beugrott ez a Laska. Számomra a laska egyszerre sugall szétszórtságot, határozatlanságot, formátlanságot, a vízben fővő laska giliszta-szerű tekergőzése akár groteszknek és nevetségesnek is mondható. S a Lajossal társítva már-már hebehurgyaságot testesít meg szerintem. Úgy tapasztalom, hogy életünk – még a legfontosabb eseményei is – alapjában véve esetleges, a történetek csak úgy megtörténnek velünk, nem mi éljük az életünket, hanem az leél minket. Nekünk pedig az lenne a dolgunk, hogy ezt ne venni túlságosan tragikusan, hanem csak lazán. Ne próbáljunk hősök lenni, nem olyan világot élünk. Hát ilyen Laska: egy anti-hős.

- Tanárkodik, egy időben lapot szerkesztett, szépirodalmat művel, tudományos kutatást végez. Alkalmas terep erre Székelykeresztúr?
- Székelykeresztúr egy nyugis, élhető város, alkalmas terep a családi életre, két gyermek nevelgetésére (a harmadik őszre érkezik). Régebb azt gondoltam, innen nem lehet érvényesülni, újabban, amióta az internetnek köszönhetően olyan „légiessé” vált az élet, már nem probléma. És igen, főállásban magyartanár vagyok, közel tizenöt évig pedig sajtóztam: írtam a Hargita Népének, a Romániai Magyar Szónak, írtam és szerkesztettem az Udvarhelyszéknél, aztán a  Krónikánál, 5 évet lehúztam a Polgári Élet felelős szerkesztőjeként – de úgy gondolom, elég volt belőle. Mostanság már a híreket se nagyon követem. Maradt az irodalom, s némi tudományos munka – újabban az is inkább irodalomba oltva: szociográfiaként.

- Jelenleg egy irodalmi portált szerkeszt. Cél vagy eszköz a netes hozzáférés? Milyen a látogatottsága a portálnak és milyenek a visszajelzések?
- A www.eirodalom.ro nevű erdélyi irodalmi portálról van szó, mely március végén múlt egyéves, s amelyet egy hattagú szerkesztőgárda tagjaként igazgatok (Lőrincz Györggyel, Egyed Péterrel, Szakács István Péterrel, Bálint Tamással, Borsodi L. Lászlóval együtt). Igaz, mint ötletgazda, én végzem a munka „piszkos” részét: a honlap feltöltése, adminisztrálása, pályázás. Az irodalmi „prérit” szemlélve úgy vélte a portált kiadó Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kuratóriuma, szükség van egy olyan virtuális orgánumra, amely igyekszik keresztmetszetét adni az erdélyi irodalmi történéseknek – szekértáboroktól függetlenül. Egyszerűen csak adott volt a helyzet, hogy míg az anyaországban a tizet is meghaladja az irodalmi honlapok száma, Erdélyben eleddig nem volt. Űrt töltöttünk be: föl kell vinni az irodalmat is a netre, haladni kell a korral. A visszajelzések pedig jók, a szakma is olvas bennünket, és kialakulóban van egy tágabb olvasóközönség is. Naponta többször frissülünk új tartalommal (van primer irodalom – versek, prózák, fordítások; és vannak tudósítások irodalmi rendezvényekről, interjúk, könyvrecenziók, van blog, fotótár stb). Ami a látogatottságot illeti, napi 160-170 egyéni látogatónk van, ami ebben a szegmensben kimondottan jónak tekinthető. A jövőre nézve azt szeretnénk elérni, hogy a www.eirodalom.ro megkerülhetetlenné váljon, kiinduló pont legyen, iránytű, ha valaki az erdélyi irodalomban tájékozódni kíván – s úgy vélem, jó úton haladunk. 


A beszélgetés teljes változata a Hargita Népe 2013. május 3-i számában jelent meg