Beszélgetés Király Zoltánnal
Fotó: Dimény Árpád

Beszélgetés Király Zoltánnal

- Szívtűzoltóautó címmel új verseskönyved jelent meg. Mit mondanál el előzetesen a kötetről azok számára, akik még nem olvasták? A korábbi kötetek által kiszabott mezsgyén mész tovább?

- Előzetesen annyit, hogy elsősorban  az utóbbi évek közéleti történései jelennek meg a versekben, azok a történések és események, amelyek egyre inkább arra hagynak utalni: a politikai értelemben vett „köz” már régen nem fontos és napjaink legapróbb részleteiben egyre gyakrabban felüti fejét a csörtető, vak politikai érdek.

- És miért van az, hogy a közélet irányába tolódott el az érdeklődésed?

- Nem az érdeklődésem tolódott el ebbe az irányba, hanem egyszerűen az utóbbi évek történései arra kényszerítettek, hogy közéleti témákról írjak. Tisztában vagyok vele, hogy esetleg nem népszerű témák ezek, ellenben biztos vagyok benne: nem csupán engem zavarnak ezek a dolgok.

- A kötetcím szerelmes verseket sejtet, de te inkább anti-szerelmes verseket szoktál írni. Hogy van ez ezúttal?

- Valóban szerelmes versek tárára utal a kötetcím, ellenben a címadásban nincsen semmi huncutság, egyszerűen Gáll Attila szerkesztő barátommal arra a következtetésre jutottunk, ez a legmegfelelőbb cím ehhez a  kötethez. Ami az anti-szerelmes verseket illeti, inkább nem szokványos szerelmes verseknek nevezném őket, ebben a kötetben is találunk egy ilyent, ebben a költő szívműtétet hajt végre saját mellkasán...

- A nyitóversben I. elhagy, mégis marad. Istenes versként kell ezt értelmezni, vagy I. inkább egy hölgy neve? Vagy ki hogy akarja?

- Nem, I. nem hölgy neve, ettől még nyílván mindenki értelmezze úgy, ahogy úri kedve tartja, részemről csupán ennyit: I. gyakran nem ott lakozik, ahol őt keressük...

- Az új kötet egy vadiúj kiadónál jelent meg, mely kiadó létrehozásában te is tevékenyen részt vettél. Milyen megfontolások vezettek a Sétatér Egyesület (és kiadó) létrehozásához?

- Pontosítanom kell: nem kiadóról, hanem a kolozsvári székhelyű Sétatér Kulturális Egyesületről van szó, a szervezet fő célkitűzése a kortárs erdélyi magyar irodalom népszerűsítése, valamint a Közép-kelet-európai irodalmak közti kapcsolatok megteremtése, ennek érdekében (más irodalmi rendezvények mellett) évi két-három könyvet is szándékunkban áll megjelentetni.

- László Noémivel és György Attilával közösen alapítottátok az egyesületet, mindhárman alapemberek vagytok az Erdélyi Magyar Írók Ligájánál is. Lesz valami átfedés/átjárás a két szervezet között?

- Nagy vihar tombolt a tusnádi könyvbemutatónk alatt és valamelyik tisztelt újságíró kolléga értette úgy, hogy a jelenlevő három szerző azonos az egyesület alapító tagjaival. Nos, ez nem valós, valójában László Noémivel és Szenkovics Enikő műfordítóval hoztuk létre a Sétatér Kulturális Egyesületet. György Attila barátunk tehát nem tagja az egyesületnek, ő kiváló kéziratával előlegezett bizalmat indulásunkhoz, köszönet érte ezúton is!
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája alapításakor, 2002-ben elvi megállapodás született arról, az E-MIL nem ad ki könyveket. Szerintem ez  korrekt álláspont, több mint 160 tagot számláló írószervezetként elég sok időre lenne szükség ahhoz, hogy minden tagunknak csak egy könyvét megjelentessük. A Sétatér Kulturális Egyesület tehát könyveket is kiad és kisebb rendezvényekkel igyekszik népszerűsíteni a kortárs magyar irodalmat.

- Egy könyvkiadó működtetése elsősorban gazdasági és logisztikai feladat. Ti hogy fogjátok elérni, hogy a könyvek eljussanak a könyvesboltokba (terjesztés), hogy ne landoljanak a raktárok mélyén, hogy az olvasó felfigyeljen rájuk, és meg is vásárolja? Mert ugyebár erre a könyves pályázatokból már nem futja… Milyen fondorlattal veszitek rá a könyvesboltosokat, hogy kortárs líraköteteket vegyenek át tőletek – mert amint tudom, többnyire csak a szájukat húzzák…?

- Mint említettem, nem könyvkiadóról van szó, hanem egy kulturális egyesületről, amely egyesület könyveket is kiad. Mivel évente két-három könyvről van szó, különösebb logisztika nem szükségeltetik hozzá, fizetett alkalmazottunk nincsen. Ha a könyvesboltok nem hajlandóak kortárs erdélyi magyar irodalmat forgalmazni boltjaikban, akkor egyértelműen más módon kell eljuttatni a könyvet potenciális olvasójához. Kitűnő példa erre a kolozsvári Idea Könyvtér, ahol kizárólagosan erdélyi szerzők könyveit kínálják, különös figyelmet szentelve az erdélyi írók műveire. A Sétatér Könyvek Kolozsváron csak ott lesznek megvásárolhatók. A körülményeskedő könyvesboltosok kikerülésére is van egy-két ötletünk, de erről hadd számoljak be egy év múlva!

- Nem sziszüphoszi munka, ha szerzők vállalkoznak könyveik kiadására? Hamarjában Podmaniczky Szilárd jut eszembe, aki hasonló vállalkozásba fogott, de ha jól tudom, belefáradt…

- Nem könnyű dolog, de egy valami biztos: mikor a szerző könyvének kiadója is valamilyen szinten, az meglátszik a könyv külcsínén is, valamint a kiadót (aki maga a szerző is) jobban érdekli a könyv lehetséges utóélete. Ebből a megfontolásból vállalkoztunk kevés cím kiadására, amolyan „kézműves-könyvek” készítésére.

- Kiket fog még kiadni a jövőben a Kiadó?

- Terveink szerint a következő könyvünk Doina Ruști: Zogru című regénye, Szenkovics Enikő fordításában.