Beszélgetés Szálinger Balázzsal

Azt hitték egykor róla, hogy erdélyi, holott zalai. De sok szállal kötődik - például Kolozsvárhoz és Székelyudvarhelyhez is. Sikeres költő, író és szerkesztő, akinek tevékenysége sokoldalú: mostanában Szűcs Krisztiánnal, a tavaly megszűnt Heaven Street Seven zenekar frontemberével is fellép Szűcsinger néven, egymás verseit és dalait adják elő. Nagy focirajongó is, a Zalaegerszegi TE szurkolója.

- A kilencvenes évek végén irodalmi berkekben sokan azt gondolták, hogy Szálinger Balázs egy erdélyi költő. Ez miért volt így?

- Mert az első könyvem itt jelent meg Kolozsváron, az Előretolt Helyőrség Sorozatban. A Helyőrség-kötetek hátlapján rajta volt akkoriban a szerző neve, születésének éve és helye. Az utolsó javításkor kihúztuk azt, hogy Keszthelyen született, csak annyi maradt, hogy született 1978-ban, és pont. Mivel ez Kolozsváron jelent meg és sok közlésem nem volt magyarországi irodalmi lapokban, innentől kezdve teljesen egyértelmű volt, hogy erdélyi költő vagyok. Utána nyilván erre rá is játszottunk, mert nem cáfoltam gyakran.

- Hasonlóság van a székely és a zalai ember között.

- Igen, ez történelmi és antropológiai kérdés, ez egy kanonikus dolog, amit néprajz és történelem szakon is tanítanak. A mai Zala megye területén törzseket telepítettek le határvédelemre, a vidék egy része az Őrség nevet kapta, illetve bizonyos településnevek (Íjász, Csatár, Lovászi, Zalalövő stb.) is arra utalnak. A honfoglalás óta a göcseji-őrségi népcsoport él a legrégebb ideje ugyanazon a helyen, nem telepesek. Sok tekintetben nagyon zárt vidék.

- Székelyudvarhelyhez úgy kötődsz, hogy három éve, 2013 februárjában itt mutatták be Köztársaság című színművedet. A darab nyomtatott változata irodalmi siker lett. Hogy emlékszel az előadásra?

- Már amennyire sikernek lehet nevezni egy párszázas példányfogyást. Előbb a könyv jelent meg 2012 könyvhetére, amiben benne volt a darab. Pécsen, a POSZT-on volt egy felolvasószínház a Köztársaságból, és Nagy Pál, az itteni színház igazgatója már azonnal mondta, hogy neki kell ez a darab. Úgy érzem, hogy jó helyre adtam. Februárban volt a bemutató, de 2012 őszén volt egy estem a színházban, a próbafolyamatnál is itt voltam egyszer. Óriási élmény volt, főleg az emberi része, mert barátokat találtam a társulatban, némelyekkel az óta is tartom a kapcsolatot. Pesten is bemutatta a társaság a Tháliában a darabot, ott is láttam.

- Jelenleg min dolgozol?

- Verseken. A Köztársaság óta nekem nem voltak verseim, pedig ez volna a fő profil... Az utóbbi években ezt nem tudtam csinálni. 2012 óta vagyok a Hévíz folyóirat szerkesztője Cserna-Szabó Andrással, és az óta nem nagyon írtam verset. Nem kenem a folyóiratra, de az tény, hogy több ismerősöm, mint Lövétei Lázár László vagy Kovács András Ferenc is mondta, hogy amióta szerkesztenek, nehezen megy a versírás. És hát igen. A színház is félrevitt, hiszen színházi, bábszínházi munkáim, fordításaim voltak. És hát van egy harmadik tény is: a Köztársaság kötetben mindhárom műnem, vers, epika és dráma is volt, amit addig tudtam, mind benne volt abban a könyvben. Teljesen természetes, hogy egy ilyen után az ember jó ideig csak piheg. Most újra meg kell tanulnom írni, és pont ebben vagyok.

- A Szűcs Krisztánnal közös jó hangulatú projektetekről azt mondtad nemrég, hogy lemezre is kerül. Mikor?

- Ez egy játék azzal, hogy úgy csinálunk, mintha egy igazi együttes lennénk. Poénból kiírtuk a Facebook-ra, hogy írunk lemezt, és annyira örültek az emberek neki, hogy a múltkor arról döntöttünk Krisztiánnal, hogy megcsináljuk.

- Nagy focirajongó vagy, szoktál is írni a fociról?

- Egy-egy verset írtam, például Pogacsics Krisztián barátomnak, az a Köztársaságban jelent meg. Pogacsics a ZTE-nek volt a kapusa, most a Puskás Akadémiának. De volt Nagyváradon is, a román másodosztályban, sőt egy évet a román élvonalban a Săgeata Năvodari-nál, majd bajnoki címet nyert a Győrrel. A másik nem jelent meg kötetben, de az is a ZTE-ről szól, illetve az idegenlégiósokról. Akik szerencsére szépen elmentek, miután kiestünk. És most az a csoda lesz, hogy fel fogunk jutni az élvonalba, rengeteg helyi fiatallal. Nagyon jó hangulatot érzek a csapat felől. És hát sokkal jobban szeretem ezt az egyelőre másodosztályú csapatot, mint ami pár évvel ezelőtt hozta a stabil eredményeket az élvonalban. Szép tavasz lesz, vagyis én ezzel számolok. (www.uh.ro)