Immár hagyománya van annak, hogy ahány színházfesztivált szerveznek Szatmáron, annyi Kovács Levente könyvbemutatót is. A marosvásárhelyi rendező, egyetemi tanár legújabb kötetét, A nimfa mosolyát a TranzitFeszt rendezvénysorozat egyik kísérőprogramjaként mutatták be az Északi Színház büféjében október 6-án.

Az írás gyógyít, de az olvasás is

Tisza Kata legújabb könyvében mindenkihez szól. És bár a mindenki fogalma elég tág, mégis nehezen hinném el, hogy ne találna bárki is olyan sorokat, gondolatokat a kötetben, amit ne tudna visszaforgatni a saját életébe. Légy bár házas vagy kapcsolatban élő, szerelmes vagy szerelemre vágyó, megcsalt vagy csalfa, a szíved mélyéig csalódott és meggyötört, reményvesztett, gyászoló, magányos, szeretethiányos, kihasznált, összetört vagy éppen romjaidból újra feltámadó, életigénylő, ezek a versek valószínűleg téged is megérintenek majd.

A legendás, „kétkezes” irodalomtörténész páros legújabb munkájának könyvbemutatóját szeptember 18-án, Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartották. A Száz év kaland – Erdély magyar irodalmáról (1918–2017) könyvet a tavaly elhunyt Kántor Lajos emlékének ajánlották.

Ami értékes, nem adja magát könnyen és ez maximálisan igaz Tompa Andrea Fejtől s lábtól regényére is. Ez a mű kiköveteli a jussát, a neki járó figyelmet, éppen ezért is válik maradandó olvasmánnyá. Bő száz oldal kell ahhoz, hogy az ember megszokja stilizált nyelvét, archaikus stílusát, a tájnyelvi kifejezéseket, a sokszor magyartalannak ható, rendhagyó helyesírással teleszőtt mondatait, az orvosi terminológiát, szóval úgy általában a regény „ízét”, ami a nyelvezettel teremtődik meg. Magam is csak ízlelgettem sokáig, barátkoztam vele, de a kezdeti lassúbb olvasást idővel felváltotta valami izgalom, kíváncsiság, hogy ezekből a sorokból többet s még többet akarok.

Irodalmi tanácskozással kezdődött a XXIX. alkalommal megszervezett Kölcsey-megemlékezés, amit augusztus 2-án és 3-án tartottak Szatmárnémetiben és a költő szülőfalujában, a Szatmár megyei Sződemeteren.

Regényének tükrében beszélgettünk szerzői hitvallásról, napjaink szemfényvesztőiről és arról, hogy manapság hiányzik az ízlésformáló értékrend, s az ehhez nélkülözhetetlen tárgyilagos értékítélet mind az erdélyi, mind pedig a magyarországi könyvpiacról.

- 2017-ben jelent meg A szemfényvesztett a Mentor Könyvek Kiadó és a Noran Libro gondozásában. A kötet elején olvasható ajánlás ekképp hangzik: „Szüleim és mindazok emlékére, akik remélték, hogy az emberhez méltó élet nem mindig rendszer vagy hatalom kérdése.”
Mit jelentenek ezek a sorok a regény viszonylatában?

- Beleszülettem egy korba, amely meghatározója lett az életemnek. A II. világháborút követően a szüleim és az ő kortársaik egy olyan rendszer által meghatározott életkörülmények közé kerültek, amelyekre a világnak ebben a térségében még nem volt példa, az emberiség történetében is csak előtte egy negyedszázadig, tőlünk jóval keletre. Gyerekként nem ismertem, vagy inkább nem ismertem fel e körülményeket megszabó rendnek a jellemzőit, csak akkor szembesültem vele, amikor rájöttem, túl mély a törésvonal a gyermekkorom felhőtlensége és a tudatra ébredésem utáni korszak feltételei között.

2017 végén megjelent, legújabb könyvével, a Fölébredett a földdel érkezik Szatmárnémetibe, első alkalommal Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, kommunikációs szakember. A dedikálással és felolvasással egybekötött író-olvasó találkozót március 14-én, szerdán 17 órától tartják az Iparosotthonban.

Több szempontból is rendhagyó könyvbemutatót tartottak Szatmárnémetiben a Magyar Kultúra Hetén, ami január 20-27. között zajlott az Ady Endre Társaság szervezésében. A rendezvénysorozat zárónapján valami olyat láthatott a közönség, amit eddig még soha, vagy a szerencsésebbek is csak egyszer-egyszer. A megszokottaktól teljesen eltérően a szatmári származású, jelenleg Svájcban élő szerző, aki Dalma Ebischer álnéven adta ki első magyar nyelvű könyvét (a Mentor Könyvek Kiadó gondozásában) performance jelleggel, egy képi-és hangeffektusokkal kísért bő egy órában részleteket olvasott fel Svájci börtönrács című regényéből az Ács Alajos Stúdióban.

Az Ady Endre Társaság által szervezett Egycsillagú égbolt – Magyar Kultúra Hete Szatmárban rendezvénysorozat díszvendége Kocsis István próza-, dráma- és történetíró volt, akinek munkássága előtt két napig is tisztelegtek a szervezők.

- A költészet és a műfordítás mellett, különböző szerkesztői feladatokat is elláttál már, munkatársa voltál a Korunknak, A Hétnek, a szatmári Sugárútnak, de tanárként is dolgozol kisebb-nagyobb megszakításokkal. Hogyan egyeztethető össze ennyi minden az életedben?

- Hát először is ezek a szerkesztői próbálkozásaim nem egyszerre, nem egy időben zajlottak. A Korunk esetében, akkor még nem lévén internet sem, havonta jártam föl Kolozsvárra, A Hét pedig Marosvásárhelyen készült, így aztán telefonon, részben számítógépen keresztül próbáltunk kapcsolatot tartani, de az, hogy Szatmárnémetiben élek, nem tette lehetővé hosszú távon az együttműködést.