Te(l)jes rendszerváltás

Az én feladatom volt reggelente megvenni a tejet. Vagyis sorban állni érte. A kenyérért anyám vagy apám állt sorba, a kartellára adott cuccokért (liszt, cukor, stb.) a nővérem. A tejfelelős azért én lettem, mert délután jártam iskolába (akkor még olyan sokan voltunk az 1-es számú általánosban, hogy az 5-6-7-eseket délutáni műszakba tették).
Kicsi üzletecske volt, mert a tömbháznegyed is kicsi, az eladónő után mindenki csak Piri-boltnak emlegette – ez arról is elárul valamicskét, mekkora kényszerű tisztelet övezte akkoriban a boltosokat…

Király Farkas Sortűz* című könyve az 1989. decemberi román forradalom eseményeit dolgozza fel a sorkatonák szemszögéből. A kultúrantropológiában ezt alulnézetnek hívják, a szerző egy interjúban talán „belülnézetnek” nevezi, felmutatva, hogy mi történik ezekkel az ártatlan szinte-gyerekekkel, akikkel korábban eljátszották a rend látszatát, aztán a forradalom hevében belökik a totális harc káoszába, ahol a régi referenciák már nem működnek, csak bizonytalanság van, csak félelem és az ebből fakadó értelmetlen-aljas cselekedetek.

Beszélgetésünk apropóját elsősorban az éppen elkezdődött Marosvásárhelyi Könyvvásár adta, de azért más irányokba is elkalandoztunk.

- A 25 év az huszonöt év… E jubileumon hogyan látja a Marosvásárhelyi Könyvvásár múltját? Hát jelenét, jövőjét?

- Amikor 1995-ben Romániai Magyar Könyves Céh hivatalos bejegyzése után ráébredtünk, milyen sokrétű feladatot vállaltunk fel azzal, hogy szakmailag megpróbálunk rendet tenni abban a káoszban, ami ’89 után az erdélyi magyar könyvkiadásban kialakult, csak annyit tudtunk, a felzárkózáshoz nem lesz elég a jó szándék és a tettre készség, kényszerhelyzetbe kell hoznunk önmagunkat.

- Kezdjük a legfrissebb esemény apropóján: nemrég Debüt-díjat kaptál az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítványtól. Mit jelent számodra ez a kitüntetés?

- Mint minden hasonló jellegű elismerés: bizalmat, biztatást. Valamit, amire utólag kell még rászolgálnom. Minden díjat igyekszem úgy kezelni, hogy nem a szóban forgó regényért kapom, hanem egyfajta ösztönzésként a későbbiekre nézve. És valljuk be, erre nagy szükségem van. Fokozottan önkritikus vagyok, úgy tetszik, hónapról hónapra erősebben, egy ilyen kitüntetés pedig hitet és önbizalmat ad, hogy a kételyeim ne legyenek bénítóak, hanem szem előtt tartva őket, de újra és újra le tudjak ülni az íráshoz.

Hetven évvel ezelőtt, a magyar költészet napján született Kristó Tibor – és ez nem lehetett véletlen, ez már egy korai eljegyzésnek, eljegyződésnek is tekinthető. Már ha egyetértünk azzal a tétellel, hogy költőnek születni kell, nem lehet csak úgy azzá válni.

Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány október 12-én a Művelődési Házban tartotta hagyományos díjkiosztó ünnepségét. Köszöntőt mondott: Lőrincz György az alapítvány elnöke, ezt a Palló Imre Művészeti Líceum tanulóinak zenés műsora követte. Idén három kategóriában osztott díjat az alapítvány: a Debüt-díjat Voloncs Attila kézdivásárhelyi fiatal prózaíró kapta, Virágok esztendeje című regényéért. Laudációt mondott Fekete Vince, kiemelve a szerző fiatalságát, ugyanakkor érettségét.

„Ne hidd, hogy a lantnak/ereje meglankad/csak hangköre más” – erre az Arany János versrészletre gondoltam minduntalan, Czegő Zoltán új verseskönyvét* olvasva. És nem csupán azért, mert Czegő esetében is öregkori líráról van szó, mint e fenti, Mindvégig című versből vett idézet esetében, hanem azért is, mert Arany János a Czegő-líra egyik sarokköve.

A Várad folyóirat augusztusi számának vezércikkében Szűcs László főszerkesztő a klímaváltozásról ír; verset közöl Rumi Enikő, Andrei Zbirnea, Müller Dezső, Csontos Márta, Debreczeny György; prózát publikál Horváth Ildikó, Sztaskó Richard, Covaciu Norbert, Dinók Zoltán, Pilizota Szandra. Az Esszé rovatban Lakatos Fleisz Katalin Fénykép egy sváb parasztházról c. írása olvasható, a Társadalom rovatban folytatódik Alföldi Imre regényes önéletrajzi krónikája, ugyanitt Nagy Mihály Zoltán történészt Vig Emese faggatja Márton Áron lehallgatási jegyzőkönyveiről. A Kultúra rovatban Dánielisz Endre Sinka István költőre emlékezik, Tóth Hajnal Nagyávard krónikájától az első teljes Ady-életrajzig címmel közöl írást. A Kritika rovatban Szilágyi Aladár Pomogáts Béla Kihívások c. kötetéről értekezik, Szamos Mariann Rockenbauer Zoltán Csinszka, a halhatatlan c. kötetéről ír, Beretvás Gábor pedig Szász Attila Apró mesék c. zsánerfilmjéről. 

Az idei Vásárhelyi Forgatag keretében újra megnyitja kapuit a Teleki Téka Könyvvására 2019 augusztus 29-től (csütörtök). Számos író-olvasótalálkozóra kerül sor e helyszínen: a nyitónap délutánján Egyed Emese Vasárnap, illetve Kelemen Lajos Napló c. könyvét mutatják be. Augusztus 30-án, 17 órától Benkő Levente - Papp Annamária - Víg Emese: Erdélyi srácok című könyvét, valamint Dósa Zoltán Korai megomlás c. kötetét ismeretetik. Szombaton, augusztus 31-én 13 órától Nagy Zoltán Mihály - Denisa Bodeanu Márton Áron kötetét mutatják be. 

Más helyszíneken is lesznek irodalmi rendezvények: augusztus 29-én 18 órától a G Caféban a Havi Dráma című rendezvényen előadják a Látó színházi számában megjelent Szolidaritás c. darabot. 

A teljes program a www.forgatag.ro honlapon böngészhető. 

A Várad folyóirat júliusi számának vezércikkében Szűcs László az érettségihelyzet akut problémáiról értekezik. Verset publikál Fábián Sándor, Varga Sándor György, Keszthelyi György, Gálla Edit, Vajda Zoltán, Bődi Ágota; prózával jelentkezik Mikola Emese, Mika Gabriella, Pataki Előd István és Mátyás Zsolt Imre. Magyari Sára A nyelv változatai a 21. században címmel közöl esszét, a Társadalom rovatban folytatódik Alföldi Imre regényes önéletrajzi krónikája. Kritikát Garaczi László Hasítás c. kötetéről, valamint a Csernobil és az Alelnök című filmekről olvashatunk. A Törzsasztal rovatban beszélgetés olvasható Visky Andrással.