A Fácán az ember, semmi több Herta Müller negyedik, magyarul megjelent könyve. A rövidke elbeszélés roppant súlyos, letaglózó olvasmány. Szikár, tűpontos, néhány szavas mondatokból álló, sallangmentes („bodorádámos”) szöveg, mely egy-két oldalas, önállóan, szabadversként is működő fejezetekre oszlik, és ebből az erősen egymásba kapcsolódó és kapaszkodó szövetből áll össze a ’80-as évek bánsági sváb falujának keserű költeménye.
Pünkösd előtt mutatták be a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal dísztermében Lőrincz György új, válogatott novelláiból összeállított könyvét, amely az immár 75 kötetesre duzzadt Székely Könyvtár kötetei közé érkezett. Az ünnepelttel a könyvet szerkesztő, a szövegek válogatását, valamint a Székely Könyvtár könyvsorozat eddigi koordinálását is végző, a Székelyföld folyóirat főszerkesztői állásából nemrég leköszönő Lövétei Lázár László beszélgetett, méltatva a szerzőt és a friss kiadványt.
Nehéz helyzetben vagyok, amikor Borsodi L. László Szétszórt némaság című legfrissebb, immár nyolcadik kötetét kellene besorolnom, műfajilag meghatároznom, hiszen – saját bevallása szerint – ezzel a szerzőnek is állandóan meggyűlik a baja. Első és sokadik érzésre is valami erősen szépről és megmagyarázhatatlanról van itt szó, mely nem is igazán próza, nem egyértelműen vers, így – jobb híján – maradunk a szintén sántító prózavers skatulyánál.
Március 28-án, csütörtökön este nyolc órától került megrendezésre a Gondűző konferenciatermében a hagyományos tavaszi Bodor Ádám turné székelyudvarhelyi állomása. A zenei keretet a Metropol együttes alapítója, Virányi Attila biztosította, a Murányi Sándor Olivér moderálta beszélgetés előtt és után is Mátza Gyula dalait adva elő.
- A nagysikerű Bühnagy Székely Szótár tavalyi megjelenése és turnéja kapcsán többször elhangzott az estjeiden, hogy már húsz éve gyűjtöd a forrásanyagot a szótárhoz, de mégis, hogyan kezdődött az egész? Milyen elképzelésekkel vágtál neki eredetileg és mennyire látszott ez akkor, hogy mekkora fába suhintsz a fészivel?
- Úgy kezdődött, mint a mesékben: egy fiatalembert elment otthonról, Székelyföldről Kolozsvárra, és azt látta, hogy társai nem értik a beszédét. Az még hagyján, hogy nagyon mélyen ejtettem (és ejtem mai napig) a magánhangzókat (például így: Nám fogyuk meg, értsd Nem fagyok meg), de mikor pontosan az ellenkezőjét gondolták, mint amit mondani akartam, az már több volt a soknál. Ha a lány pucájáról beszéltem (mert, mint minden fiatalt, engem is erősen érdekelt a téma), nem székely társaim értetlenkedve néztek rám, mivel pucája szerintük a fiúknak volt. Hiába mondtam, hogy előtte tanuljanak meg szaladni, mielőtt Korondon a fiúcsecsemőt „kicsi pucásnak” neveznék (merthogy az apa vagy az anya jól eltángálná őket), nem és nem, váltig erősítették az ellenkezőjét. Végül kezdtem összeírni a mások által nem ismert vagy félreismert szavakat, és írtam pár verset belőlük. Aztán még írtam volna, de elfogytak a szavak, így újra gyűjtöttem. Végül már akkor is gyűjtöttem, amikor nem verseltem. Körülbelül húsz éve foglalkozom ezzel, közben megszületett 2004-ben a Székely szótár, 2018-ban a Bühnagy székely szótár, de már ez utóbbi kötet megjelenése óta is találtam olyan szavakat, amelyek méltatlanul maradtak ki a kötetből.
December 19-én, szerdán késő délután a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár olvasótermében került sor Fekete Vince új, régóta várt és kritikai elismerések közepette megjelenő verseskönyvének, a Szárnyvonalnak a bemutatójára.
November 27-én, kedden este 18 órai kezdéssel mutatta be a Székelykeresztúrról érkező Zsidó Ferenc a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban a csíkszeredai költő, Borsodi L. László Szétszórt némaság című prózaverskötetét. Néhány évvel ezelőtt ugyanebben a felállásban már találkozhatott a közönség a meghívottakkal, ugyanis szintén a könyvtárban a szerző két korábbi kötetéhez, a Parton és a Feljegyzések a földről című könyvekhez is lehetett már szerencsénk.
A marosvásárhelyi Látó szerkesztőségének tagjai valamilyen variációban szinte minden évben útba ejtik Székelyudvarhely egyik-másik vendéglátóipari egységét egy-egy irodalmi est erejéig. Idén egy brassói kiruccanásukat toldották meg a Gondűzőben tartott felolvasóesttel, és a hétfő esti időpont ellenére (vagy tán éppen ezért) szépszámú közönséget meg tudtak szólítani.
Hosszabb kihagyás vagy csak egy csendesebb, visszafogottabban reklámozott időszak után újra slam-estet tartottak szombaton este Székelyudvarhelyen. Murányi Sándor Olivér hozta el a Gondűzőbe a magyarországi, mindenféle díjakkal elismert Pion Istvánt és Bárány Bencét, akik a várakozásoknak megfelelően le is hengerelték a túlnyomórészt tizenévesekből álló közönséget. A kéttucatnyi kézpár folyamatosan csettintgetett, tapsolt, hol ökölbe szorult, jelentkezett vagy kivárásra játszott, ahogy a fellépők is játéknak fogták fel az estét, és szórakoztatták is magukat és a nagyérdeműt.
Új helyszínen, hatalmas sikerrel és telt házzal mutatták be pénteken Gerlóczy Márton Altató című kötetét Székelyudvarhelyen. A nyári uborkaszezonban igencsak szűken mért irodalmi események közt kiemelkedett, a beharangozással pedig – a tavalyi év legnépszerűbb és legigényesebb családregényeként aposztrofált mű – magasra is tevődött a léc a szervezők által a Gondűzőbe összehívott esten, mely egy nagyobb, Kolozsvártól Brassóig tartó erdélyi turné egyik állomásaként zajlott le.