Költők az árnyékos oldalról

Sztojka László és „versárnyéka”

Sztojka László: sz. Dés, 1909–mh. 1986. Fiatalon újságíró lett, később különböző erdélyi lapok vezető munkatársa. Kosztolányi Dezső és Benamy Sándor biztatására verselt. 1944-ig 12 kötete jelent meg (ebből 2 színpadi mű, 1 novelláskötet). A háború után egy ideig folytatja újságírói munkásságát, majd kistisztviselő lesz. Verskötetei: Írások könyve (versek, prózai írások, Kv. 1930); Sikolt a lélek (versek, Szamosújvár 1934); Tárogató (versek, uo. 1935); Ember (új versek, uo. 1936); Férfiének (Dés 1938); Béke (versek, uo. 1939); Segíts, föld! (versek, uo. 1941); Őr (versek, uo. 1943); Üzenet (új versek, Kv. 1944); Pergő idő (válogatott versek, 1934–67. Buk. 1968); Világ szelében (versek, uo. 1986).
(Cseke Gábor összeállítása)

A holdra

A bástyafalnál, nem találsz majd,
nincs miért alakom keresned,
érett gyümölcs, jó szájba hullt,
emlékem kövek fölött, elleng –
diadalmas barna nyarak
szinte kürtöt fújnak, ragyogva!
ne a bástyafalnál keress,
pihenni, felsétáltam, a holdra!

Váli József és "versárnyéka"

Váli József: sz. 1944, Szászrégen-mh. 2016, Gyimesek. Költő, tanár, újságíró. Marosvásárhelyen végzi iskoláit. Kezdetben Gyergyószentmiklós közelében községi iskolai tanár, majd a Csíkszeredában megjelenő új megyei lap, a Hargita szerkesztője lesz. 1970-ben jelenik meg első és egyetlen verseskötete a Forrás sorozatban (Üveghegyek). A rendszerváltás után a megyei Művelődésügyi Igazgatóság vezetője, onnan ment nyugdíjba. Visszavonult a köz- és az irodalmi élettől. (Cseke Gábor összeállítása)

Június emlékei
Deák Ferencnek

Mit is kezd az ember június havában? —
Mindegy,melyik hónapban született;
A horoszkópok eldobált konzerv-
Dobozai felett szomorúfűz dalol,
És a sziklából nem fakad forrás.

Az ember legfennebb életkorait
Élheti újra, s baktatván társához beszél,
Míg észbekap: csak a magánya társas,
S az újból megélt június rakoncátlankodik.

Lőrinczi László és "versárnyéka"

Lőrinczi László: született 1919-ben (Pusztacelina), meghalt 2011-ben (Settimo San Pietro, Szardinia). A Református Kollégiumban érettségizett Kolozsvárt (1937), ugyanitt jog- és államtudományi doktorátust szerzett (1941), majd bölcsészeti és közgazdasági tanulmányokat végzett Olaszországban és itthon. Ügyvédjelölt, majd joggyakornok és albíró a kolozsvári törvényszéken (1942-46), az MNSZ művelődésügyi titkára Bukarestben (1946-49), az Állami Könyvkiadó szerkesztője (1949-51), a Romániai Magyar Szó és Művelődési Útmutató alapító munkatársa, nyugalomba vonulásáig az Új Élet bukaresti fiókszerkesztőségének vezetője. 1990-től a bukaresti Valóság munkatársa. Élete utolsó szakaszában Szardinián élt feleségével, Liana Pasquali hárfaművésznővel. 1936-ben jelentkezett verssel, később számos korabeli lap (Brassói Lapok, Erdélyi Helikon, Korunk, Ellenzék, Keleti Újság, Független Újság, Pásztortűz) közölte lirai alkotásait, műforditásait. Forditott a román és az olasz irodalomból, emlékezetes néhány prózai műve. Kiemelkedő teljesitménye a Kuncz Aladár Fekete kolostora alapján készült számos irodalmi riportja, útirajza. Alábbi versválogatásunk az Erdélyi Helikon lapgyűjteménye alapján készült. (Cseke Gábor összeállítása)

Németi Rudolf és "versárnyéka"

Németi Rudolf: sz. 1948, Bethlenszentmiklós- mg. 2016, Budapest. A középiskolát Nagyváradon végezte (1966), a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen magyar-német szakos tanári diplomát szerzett (1973). Közben az Echinox főszerkesztő-helyettese (1972–1973). Pályáját mint a Kriterion Könyvkiadó lektora kezdte Bukarestben (1973–1982), majd a Napsugár belső munkatársa Kolozsvárt (1982–1988). 1989-ben Magyarországra telepedett át. 1994-ig szerkesztette a Magyar Naplót, majd a 168 Óránál lett olvasószerkesztő. Írással először az Utunkban jelentkezett 1969-ben. Versei, műfordításai, kritikái az Echinox, Ifjúmunkás, A Hét, Utunk, Korunk, Igaz Szó, Művelődés hasábjain jelentek meg. Versfordítással, verssel volt jelen a Varázslataink (Kolozsvár, 1974), Ötödik Évszak (Marosvásárhely, 1980), Bábel tornyán (1983) c. antológiákban. Számos műfajban fordított, mindenek előtt a kortárs a román irodalomból. Timár Antal álnéven is közölt. Kötetei: Amivé leszünk (Kriterion, Bukarest, 1985), Rilke Duinóban: régebbi és újabb versek (Budapest : Littera Nova, 2009).

Ritoók János és "versárnyéka"

Ritoók János: született Brassóban, 1935-ben; meghalt Kolozsvárott, 1981-ben. Brassói szász származású volt, középiskoláit magyarul végezte, verseit is magyarul írta. Előbb tanár, majd a Brassói Lapok szerkesztője, 1971-től haláláig a kolozsvári Korunk munkatársa volt (szerkesztőségi főtitkár). Főbb munkái: Kozmikus szerelem (versek és műfordítások), Kettőstükör (A magyar-szász együttélés múltjából és a két világháború közötti irodalmi kapcsolatok történetéből, Bukarest 1979), Önkihallgatás (Hét romániai német költő verseiből, Kolozsvár, 1980), A hamis malvázia (Romániai német elbeszélők antológiája, Budapest, 1981). Szász neve: Miess Günther Johannes.
(Cseke Gábor összeállítása)


CURRICULUM VITAE, 1970

Élek, és írom ezt a verset.
Ez történt 1970-ben.

Tizenkét cicerós
újság-álmokkal takaróztam.
Ez történt 1965-ben.

Olajos-füstös arcú társakéhoz
igazítottam léptemet.
Ez történt 1960-ban.

Hegyi Endre és "versárnyéka"

Hegyi Endre: sz. 1916, Nagymajtény–1995, Budapest) – költő, műfordító, nyelvész. Középiskolát Nagykárolyban végzett, magyar–román nyelv és irodalom szakos tanári diplomát a kolozsvári egyetemen szerzett (1942). Tanári pályáját a kolozsvári gép­ és villamosipari középiskolában kezdi, 1947-­től Magyarországon folytatja, 1953-­ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemre kerül, tanszékvezető tanár. Első írása a Jóbarát kolozsvári ifjúsági folyóiratban jelent meg (1931). A Termés írói körébe tartozik. Írói pályája során a Pásztortűz technikai szerkesztője (1942), az Erdélyi Iskola főszerkesztője (1944), a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) kolozsvári Világosság című napilapja kulturális rovatának szerkesztője (1946–47). A Jóbarát, Magyar Lapok, Brassói Lapok, Keleti Újság, Pásztortűz, Erdélyi Helikon, majd az Utunk munkatársa. Mint műfordító jelentős szerepet vállalt a román–magyar kapcsolatok kiépítésében. Munkatársa román költők Budapesten megjelenő versválogatásainak. Erdélyben megjelent munkái: Napóra (verseskönyv, Kolozsvár 1938); Címer (verseskönyv, Kolozsvár 1942). Válogatásunk az 1986-ban az Eötvös Könyvek kiadásában megjelent Fenyőtoboz című válogatott versgyűjteményéből készült.

(Cseke Gábor összeállítása)

Bodor Pál és "versárnyéka"

Bodor Pál: 1930-ban született Budapesten, ugyanitt halt meg 2017-ben. Egyetemi tanulmányait Bukarestben és Kolozsvárott végezte. Több napilap szerkesztőségében dolgozott, az Utunk belső munkatársa is volt, majd az Irodalmi Könyvkiadó magyar  részlegének főszerkesztője, később ő indította meg a bukaresti televízió magyar nyelvű adását. 
A nyolcvanas évek közepétől Budapesten telepedik meg, a Magyar Nemzetben Diurnus néven éveken át napi jegyzetrovatot szerkeszt. Jelentős prózaíró. Verseit fiatalkori eltévelyedéseknek nevezi, ám azok az erdélyi költészet sokszínűségének sajátos darabjai.

Mese-éjszaka

Rézfejű molnár, hulló égboltú éjszakákon téged látlak, öreg,
kongatod mozsár fejedet, gyermekmeséim zord alakja,
cintányérból vacsorázol, üllőn ülsz és a hold
mint hideg borogatás
mint fehér nyakkendő bogja
mint tejfel-csepp a tinta közepén
lassan lecsorog rád;