Próza

Lőrincz György novellája

Te vagy a legszebb…

– Ma arra ébredtem, meghaltam.
– Ezzel ne játssz. Álmodtál?
– Nem. Erre ébredtem.
– Tudod, mit beszélsz? Hisz Te is tudod, nem ébredhettél a halálodra. Ha felébredtél, hát ébren vagy. Érvelni próbált, de a felesége szavaitól megborzongott. Didergős, jeges félelem rebbent át a szívétől az agysejtjeiig. Majd marokra fogta a mellkasát.
– Okos vagy, mint mindig – suttogta alig hallhatóan a felesége.
– Így születtem – próbált kedélyeskedni ő is.

Ilyés András Zsolt rövidprózái

A szomszéd tökei

Gyerekkorunk nyarain nem kínoztunk macskát, vagy vágtuk le kutyakölyök fülét-, farkát, mert akadt kívánatosabb tennivaló is. Páran voltunk csak jámborlelkűek, akiknek legnagyobb csínytevésünk a szarkatojás lopás volt, de az akácost megmászni néhány tojásért, hacsak nem volt üres a fészek, nem mindig volt fájdalommentes. Ellenállhatatlanul csábítottak a szomszédos kertekben vérszínűre érett cseresznyék, de nem voltunk válogatósak, megtette bármi, ami készleten volt: ánizs, ribizli vagy a mifelénk ritkaságnak számító zöldborsó. Csibészi képzelőerőnk nem hagyta, hogy a kert magassága korlátozza a bejutást a kiszemelt csemegékhez.

Kelemen Endre prózája

Méz

Az ország, hol történetünk játszódik (azaz folytatódik) továbbra is az, ahol a legbanálisabb tárgyak, pontosabban azok birtoklása, valahogy mindenki számára magától értetődő módon felértékelődött. (Pontosítok: ezennel az illető ország egy kisvárosa külteleki panelházának első emeleti, mintegy 10 négyzetméteres konyhája a helyszínünk.) Nos, ide igyekezett a fociban balog és setesuta, ám szerény és jól tanuló hősünk (nevezzük Ervinnek. Vagy Elemérnek, hisz tudjuk, történetünk szempontjából neve lényegtelen).

Kőrösi Csoma Sándor és a két rabló

Részlet egy hosszabb ciklusból

Kőrösi Csoma Sándor a magyar őshaza felé tartva Afganisztán hegyei között gyalogolt, amikor egy hegyszorosban váratlanul két rabló támadt rá. Teli torokból ordítoztak, kardjukkal vadul hadonásztak, szertelenül, idegesen viselkedtek. Kőrösi Csoma Sándor türelmesen várt, hogy lecsendesedjenek, ordítozás közben nehéz megérteni a szavakat. Amikor a rablók látták, milyen nyugodt, ők is lehiggadtak, normális hangon kezdtek beszélni. Akkor kiderült, az ottani hegyvidék egyik kis népének kevésbé ismert nyelvét beszélik.

Hegedűs Imre János elbeszélése

Tibi, a szekus

Akkor ment el a hangja, amikor Nagyerdő patakában belehajolt egy mezei kútba, s hosszan ivott. Megundorodott a sok édes ordától és puliszkától, amit reggel, délben, este kapott a majortól, ezért megsózta mind a kettőt, úgy megsózta, hogy csíptek, ettől szomjazott veszettül, de a víz jéghideg volt, begyullasztotta a torkát, berekedt, nem tudta uszítani a kutyákat a juhok után, ő futott lélekszakadva, terelte vissza, ha azok a sarjúmezők felé nyomakodtak. A búzát behordták már a gazdák, kivirágzott a tarló, azon legeltetett, de két vagy három vékony parcellában ott volt még a sarjú, azt mondta a gazdája, nehogy beléengedje a juhokat, mert összetöri azt a macskapofáját.

Fischer Botond novellája

Mythophobia

A tengernek nincsenek történetei. A történetek a vízből jönnek, mert az ember is a vízből született. Kevesen merik minden nap megkísérteni a halált azzal, hogy történetet lopjanak a víztől, ezért ritka a mesecsináló. De a tengernek nincsenek történetei, a vizét nem lehet meginni. A halászok a kikötőben ugyan tudnak mesélni. Naponta lejárok hálót javítani, és meghallgatni a sós szavaikat, melyekről azt állítják, hogy a tenger adta őket. Nem tudom, mit higgyek. Szavakat már sikerült kicsikarnom, hínárba ragadt mormolást, csigahéjból kiszippantott esti imát, kifejni egy-egy sorsfoszlányt a tajtékból, de történetté még sosem álltak össze ezek a zsebből metszett félmondatok.

Faluvégi Anna: Játszmáink

- Elmesélem neked a történetem - mondta szomorú arccal. Fürkésztem tekintetét, próbáltam olvasni a gondolatai között. De nem kellett. Mély levegőt vett, és lágy hangja sokáig- sokáig zsongott a fülembe, mint a nyárvégi fák sárguló levelei között a szél. Néha-néha megállt, szünetet tartott, aztán újrakezdte… Szótlanul hallgattam végig. Mindenkinek van egy története- gondoltam. Mindenkinek.

A kezdet

Minden egy játszma. Minden pillanatunk, minden gondolatunk. Játszma az életünk, és a halál is egy játszma. Jó időnek kellett eltelnie, mire rájöttem. Pedig egész életem erről szólt. Csak most visszapörgetem az eseményeket, és megismerkedem önmagam játékszabályaival. Hiszen mindez igencsak érdekes, és szórakoztató játék. Nyilván, vannak szabályok, amik eddig tudattalanul működtek, de most nyakon csípem őket. Te is akarsz játszani? Gyerünk, állj be a körbe.