Próza

Naplótöredékek -

az Igaz Szóról, életemből

Az Igaz Szó a romániai magyar írók egyetlen szépirodalmi folyóirata volt 1953-tól 1989-ig. Aztán nevet váltva lett belőle Látó. Szűk kétévnyi márkodi tanárkodás után, a Varró Ilona és Székely János közbenjárásával 1968 júliusában kerültem a szerkesztőségbe korrektornak, az akkor frissen megüresedett állásba. Nagy Pál olvasószerkesztő vett fel, aki akkor a főszerkesztő, Hajdu Győző bizalmasa volt, s rá volt bízva ez a feladat. A szerkesztőségben Gálfalvi Zsolt volt a főszerkesztő-helyettes, Papp Ferenc a prózarovatot, Székely János a versrovatot vezette, Jánosházy György művészetekkel, kritikával foglalkozott. Szilágyi Karcsi pedig szerkesztőségi titkárként lapterjesztést és egyéb ügyes-bajos szerkesztőségi dolgokat intézett. Sátán Margit volt a tördelőszerkesztő, Kiss Jenő meg a kolozsvári munkatársunk.

A felvágós nyuszika

Nyuszika egy fabulákat tartalmazó könyvet olvasott, mivel a tanítómesék voltak a kedvencei. Hirtelen eszébe jutott, hogy dolga van az Erdő másik végében. Dühösen lecsapta a könyvet és útnak eredt.

Tóth Ágnes: Kocsmamesék

A Hülye Popec

Van egy kiskocsma a Körös-parti városkában, ami kuriózumnak számít. Hogy miért? Mert itt kérem mindenki olvas. A sör, vagy a rövid ital mellé egy könyvet is rendel a vendég. Ha nincs elég könyv, akkor egy-egy fejezet elolvasása után kézről kézre adják a kötetet, s ha marad még el nem olvasott történet, a következő napokon elolvassák azokat is végig. Mostanában nincs randalírozás, verekedés, káromkodás, teljes lerészegedés, trágárság és törés-zúzás, mint egykor, pedig a törzsvendégek zöme ugyanaz a személy.

Lőrincz György novellája

Te vagy a legszebb…

– Ma arra ébredtem, meghaltam.
– Ezzel ne játssz. Álmodtál?
– Nem. Erre ébredtem.
– Tudod, mit beszélsz? Hisz Te is tudod, nem ébredhettél a halálodra. Ha felébredtél, hát ébren vagy. Érvelni próbált, de a felesége szavaitól megborzongott. Didergős, jeges félelem rebbent át a szívétől az agysejtjeiig. Majd marokra fogta a mellkasát.
– Okos vagy, mint mindig – suttogta alig hallhatóan a felesége.
– Így születtem – próbált kedélyeskedni ő is.

Ilyés András Zsolt rövidprózái

A szomszéd tökei

Gyerekkorunk nyarain nem kínoztunk macskát, vagy vágtuk le kutyakölyök fülét-, farkát, mert akadt kívánatosabb tennivaló is. Páran voltunk csak jámborlelkűek, akiknek legnagyobb csínytevésünk a szarkatojás lopás volt, de az akácost megmászni néhány tojásért, hacsak nem volt üres a fészek, nem mindig volt fájdalommentes. Ellenállhatatlanul csábítottak a szomszédos kertekben vérszínűre érett cseresznyék, de nem voltunk válogatósak, megtette bármi, ami készleten volt: ánizs, ribizli vagy a mifelénk ritkaságnak számító zöldborsó. Csibészi képzelőerőnk nem hagyta, hogy a kert magassága korlátozza a bejutást a kiszemelt csemegékhez.

Kelemen Endre prózája

Méz

Az ország, hol történetünk játszódik (azaz folytatódik) továbbra is az, ahol a legbanálisabb tárgyak, pontosabban azok birtoklása, valahogy mindenki számára magától értetődő módon felértékelődött. (Pontosítok: ezennel az illető ország egy kisvárosa külteleki panelházának első emeleti, mintegy 10 négyzetméteres konyhája a helyszínünk.) Nos, ide igyekezett a fociban balog és setesuta, ám szerény és jól tanuló hősünk (nevezzük Ervinnek. Vagy Elemérnek, hisz tudjuk, történetünk szempontjából neve lényegtelen).

Kőrösi Csoma Sándor és a két rabló

Részlet egy hosszabb ciklusból

Kőrösi Csoma Sándor a magyar őshaza felé tartva Afganisztán hegyei között gyalogolt, amikor egy hegyszorosban váratlanul két rabló támadt rá. Teli torokból ordítoztak, kardjukkal vadul hadonásztak, szertelenül, idegesen viselkedtek. Kőrösi Csoma Sándor türelmesen várt, hogy lecsendesedjenek, ordítozás közben nehéz megérteni a szavakat. Amikor a rablók látták, milyen nyugodt, ők is lehiggadtak, normális hangon kezdtek beszélni. Akkor kiderült, az ottani hegyvidék egyik kis népének kevésbé ismert nyelvét beszélik.