Áblez Dzsihán balladája

Áblez Dzsihán tizennyolc éves dobrudzsai tatár fiú volt, élt-halt a rockzenéért és arról álmodott, hogy katonaság után lemezlovas lesz a román tengerpart valamelyik felkapott diszkójában. Nem volt ez halva született ötlet; nyaranta a tengerpart üdülőtelepeinek diszkóiban nagy élet folyt, külföldiek is sokan megfordultak ott, fontos volt, hogy jó zene szóljon. A hozzáértő lemezlovasok jól kerestek, hírük-nevük is túljutott egy-egy üdülőtelep határán.

Lemezlovas helyett itt találóbb disc jockey-t írni: tatár mivolta ellenére Áblez Dzsihán elszánt Nyugat-imádó volt, amit azzal is igyekezett hangsúlyozni, hogy beszédébe gyakran kevert angol kifejezéseket. Különben románul beszélt, akárcsak a Dobrudzsában élő törökök, makedónok, bulgárok, görögök és lipovánok többsége. Csak családon belül hangzott el néha egy-két tatár szó. 
          Dzsihán gyermekkorától rabjává vált a rockzenének. Szinte vallás volt ez számára. Amúgy  az ottani tatárok már nemigen gyakorolták a muzulmán vallást. Az igazi iszlámhívők rég kivándoroltak Törökországba. Volt rá indítékuk. Az ötvenes években a dobrudzsai török és tatár falvakban található, a szűkös vízkészlet miatt nagy becsben álló néhány kerekes kút kerekét éjszakáról-éjszakára disznózsírral kenték be a román titkosszolgálat, a szekuritáté névtelen megbízottai. Igazhívő muszlim inkább szomjan hal, de nem nyúl a tisztátalan disznózsírhoz. Patakok arrafelé nemigen csörgedeznek, ásványvizet akkoriban nem árultak a boltokban, és örökké a nem hívő szomszédokat sem lehetett megkérni, hogy húzzanak fel vizet az igazhitű számára. A vallásukat komolyan vevő muzulmánok nem tehettek egyebet, kivándoroltak, imámjaikkal együtt. Vallása nélkül aztán nyelvét is kezdte elhagyogatni a nép. 
          De ez még az ötvenes években történt, amiről 1981-ben, az érettségi vizsgáján nemrég túl levő Áblez Dzsihán keveset tudott. Nem is igen érdekelte a múlt. Neki a rockzene volt a mindene. Mint hithű muzulmán az imára hívó müezzin énekét, úgy itták fülei Mick Jagger és Michael Jackson zenéjét. Bár nem is tudott róla, az iszlám helyett Dzsihán új vallást talált magának.
          Aki Romániában akkoriban kiváncsi volt a nyugati könnyűzene újdonságaira, az éjjelente, amikor jobban lehetett fogni valamelyik külföldi adót, ott virrasztott a rádiókészüléke mellett, csavargatva a gombokat, tisztább vételt keresve. A Szabad Európa Rádió vagy a luxemburgi adó zeneműsorai, még ha a szocialista zavaróállomások által recsegősre preparálva is, sok fiatal számára jelentettek kijáratot egy másik világba. Aki rendelkezett nyugati rokonokkal, és azok időnként küldtek csomagban egy-két hanglemezt a témában, az már valósággal király volt. Dzsihánnak nem éltek rokonai külföldön, mégis bővelkedett rocklemezekben. A konstancai teherkikötő dokkjain keresztül a tengerészek nemcsak whiskeyt, farmernadrágot, fogamzásgátlót, és az akkoriban szinte valutának számító Kent cigarettát csempészték be, hanem a nyugati könnyűzene sztárjainak legújabb lemezeit is.     
          De igazából a Radio Vacanţa, ez a Mamaiaról sugárzó rádióadó határozta meg Áblez Dzsihán életét. Mondhatni, ezen nőtt fel. Ez 1967 óta hallatta hangját, tulajdonképpen azért hozták létre, hogy a román tengerpartot egyre nagyobb számban felkereső külföldi turisták otthon érezzék magukat és következőkor is eljöjjenek. Ezért a Radio Vacanţa főleg zenét sugárzott, műsorán napi rendszerességgel szerepeltek a nyugati toplisták zeneszámai. Valóságos zenei oázis volt ez a Konstanca megyében élő, könnyűzenét kedvelő fiatalok számára, május utolsó vasárnapjától szeptember első vasárnapjáig, amíg az adó közvetített. Dzsihán már gyermekkorától két részre osztotta az évet: amikor működik a Radio Vacanţa, meg amikor nem. 
          Dzsihán nem szeretett éjszaka keresgélni a rádión a recsegő állomások között, számára a jó zene és a napfény összetartoztak. Inkább kifeküdt a tengerparton valamelyik napozóra, a mindenfelé oszlopokra erősített hangszórók alá, amelyek folyamatosan közvetítették a Radio Vacanţa adását. Híreket az adó csak ritkán és röviden mondott, de azt öt nyelven tette: a román mellett angolul, németül, franciául és oroszul. Ha Dzsihán behunyta a szemét, akár azt is  képzelhette, hogy egy kaliforniai beach-en sütteti hasát a nappal. A nap ugyanúgy sütött a román tengerparton is, mint Kaliforniában, ebbe még Ceauşescu sem tudott belekavarni, s hogy még a zene sem különbözött az ottanitól, részéről rendben volt minden.
          Valami azért mégsem volt rendben. Már hetekkel előbb megkapta katonai behívólevelét, s vészesen közeledett a katonai szolgálat megkezdésének napja. Akkoriban minden épkézláb himnemű fiatal számára kötelező volt egy időre angyalbőrbe bújni. Nemcsak az általa haszontalan időveszteségnek tartott, idétlen fegyelmezésekkel megkeserített közel másfél év árnya lógott Damoklész kardként a feje fölött, hanem annak a rémképe is, hogy hosszú időn át nem lesz alkalma rendszeresen hallgatni élete nélkülözhetetlen részévé vált rocksztárjait. Kedvenc adójának rádióhullámai megtörnek a katonaság hullámtörőin.
          Volt Dzsihánnak egy helye, amelyet még a homokos tengerparti napozóknál is jobban szeretett. Ha nyár idején rosszra fordult a kedve, ide vonult vissza magában. A román tengerpart mentén, egy-két kilométerre a parttól, mint apró, furcsa szigetek állnak ki helyenként a tengerből a különböző időkben zátonyra futott hajók roncsai. Ezekről a hatóság meg a halászok már rég elhordtak minden mozdíthatót, csak lecsupaszított fémszerkezetük meredezik ki a tengerből, dacolva a hullámokkal, pihenőhelyet nyújtva a sirályoknak. Meg azoknak a jó úszóknak, akik kiváncsiságból vállalják a kockázatot, hogy beússzanak odáig és felkapaszkodjanak a fedélzetre.
          A tengereket görög zászló alatt járó, akkoriban a világ leggazdagabb emberének, Arisztotelesz Onasszisznak a tulajdonában lévő 7335 tonnás Evangelia nevű teherhajó 1968 októberében futott zátonyra román vizeken Costineşti magasságában. Pontosabban: ott futtatta zátonyra saját kapitánya és kormányosa. Mert mint utóbb kiderült, a már kivénhedt és rozzant Evangeliának biztosítási csalás miatt kellett ilyen dicstelen véget érnie. A nemzetközi biztosító rájött a csalásra és nem fizetett. Azóta ott áll a tengerben egy homokzátonyon, több mint két kilométerre a costineşti-i parttól, mintegy szimbólumává válva az ifjúsági nyaralótelepnek, kedvelt célpontjává a jó úszóknak.
          Ide úszott ki Áblez Dzsihán 1981 nyarának végén. Mint ilyenkor mindig, most is maga előtt tolt a vizen egy apró felfújható gumimatracot, rajta kis csomaggal. A csomagban Szokol márkájú zsebrádiója rejtőzött, pár éve vette kéz alatt egy orosz matróztól, és nyáron mindig magával hordta. A viharok és a folytonos hullámverés az évek során kettéválasztották az Evangelia törzsét, fél méter széles repedés tátongott a tíz méter magas oldalán. Az úszónak ott kellett beügyeskednie magát, ha a belső vaslépcsőn fel akart kapaszkodni a fedélzetre. Jó időben, amikor a tenger nyugodt volt, ez nem okozott gondot. Dzsihán gyakorlott mozdulatokkal siklott át az éles peremű repedésen és fürgén felment a csigalépcsőn. A fedélzeten kiválasztott egy napsütötte sarkot, feje alá tette felfújható kis gumimatracát és bekapcsolta a Szokolt. Az állomáskereséssel nem kellett bíbelődnie, nyáron mindig a Radio Vacanţa-ra volt állítva.                
           Igazából itt érezte jól magát, az ő külön szigetén. A parttól elválasztó több mint két kilométeres tengersávra gondolva akár azt is képzelhette, hogy nincs már Romániában. Isteni érzés! Képzelte azt is, hogy horgonyát felszedve az Evangelia Kalifornia felé tart, az örökös napfény és a menő zene partjai felé. Behunyt szemmel élvezte az arcát-testét meleg ujjakkal simogató napfény erejét, hallgatta a hajó vasfalát csapkodó tengerhullámok zsongító locsogását, és hagyta, hogy agyát birtokba vegye a rádióhullámokon érkező zene. We don’t need no education, énekelte a Pink Floyd a Szokolból, és Dzsihán úgy érezte, éppen neki szól ez a dal. Pokolba mindenféle neveléssel és idomítással, az angyalbőrössel ugyanvalóst! 
          Később elaludt, már nem hallotta az árbocok csúcsán vészesen vijjogó sirályok hangját, amint vihart jeleztek. Kelet felől csúnyán beborult az ég, fehéres szélű fekete felhők torlódtak a magasban. A szél megerősödött, a hullámok megnőttek és dühösen döngették az Evangelia oldalát. Az éles peremű repedés körül zavarosan forrt, kavargott a víz. A hideg széllökések felébresztették Dzsihánt, aki gyorsan felkapta rádióját meg kis gumimatracát, és a csigalépcső felé igyekezett, amelyik a hajófalon húzódó repedéshez vitt le.
          A viharos idő két nap után alábbhagyott. Addigra a parton már mindenütt keresték Dzsihánt. Szülők, rokonok, barátok fogtak nagy erővel a felkutatásához. Bekapcsolódott a román rendőrség, a milícia is, de nem került elő. Miután rábukkantak a costineşti-i napozón hagyott ruháira, a még háborgó tengeren egy mentőszolgálatosokkal megrakott motorcsónak ment ki az Evangeliához, de ott sem találtak semmit. És nem találták később sem nyomát sehol. Áblez Dzsihán nem került elő többé soha.
          Konstancai barátai, ismerősei nem tudták elfogadni, hogy csak úgy semmivé legyen az, akire még annyi sok rockszám meghallgatása vár. Nem tűnhet el örökre a sötétben az, aki annyira szereti a napfényt. Különféle variációk láttak napvilágot:

          Dzsihán elment, hogy láthatatlan csigalépcsőn felkapaszkodva a csillagokhoz, meghallgassa a szférák zenéjét. 
          Dzsihán elment, hogy Szokol rádióján keresztül meghallgattassa a csillagokkal a Radio Vacanţa slágerlistáját.
          Dzsihán elment, hogy felfújható kis matracát maga előtt tolva átússzon Kaliforniába, ahol mindig süt a nap és klassz zene szól.
          Dzsihán elment, hogy panaszt tegyen a disznózsíros kerekes kutakért.
          Dzsihán elment, hogy Mohamedtől első kézből tanuljon iszlám vallást.
          Dzsihán elment, hogy tökéletesítse tatár nyelvtudását az őseinél. 
          Dzsihán elment, hogy híres disc jockey legyen a mennyei diszkóban.               
          Dzsihán elment, hogy utánanézzen, mi a helyzet az Evangelia biztosításával.
          Dzsihán elment, hogy közelebb kerülve a Naphoz, több fényhez jusson. 
          Dzsihán elment, hogy elintézze az örök békét, ne kelljen angyalbőrbe bújnia.
          Dzsihán elment, hogy kiderítse az angyaloknál, mi a helyzet a bőrükkel.
          Dzsihán elment. Hogy örökre elmerüljön a zene hullámaiban, örökre hullámsírba merült.