Molnár Vilmos: Minimál mesék
Mese a fejekről
Volt egyszer egy fej.
Jó fej volt, egy költőé. Költészetben pácolt dolgokkal tele. Más embereknek
más pácban érlelt dolgokkal van tele a feje. Más emberek feje másképp jó.
A pác milyenségén kívül felmerül a kérdés a dolgok mennyiségére vonatkozóan is.
Vajh’ mennyi dolog létezhet a különböző fejekben?
Több dolgok vannak a költők fejében, mintsem más emberek álmodni képesek.
Több dolgok vannak más emberek fejében, mintsem a költők álmodni képesek.
Mese a történetről
Volt egyszer egy történet.
Megtörtént, ahogy megtörténik minden. Egyik pillanatban még nincs, másik pillanatban már volt.
Megtörtént, s így befejezetté vált, kerek lett nyomban. Függetlenül attól, hogyan végződött.
Tanulság, jelentés nem fért bele. Nem is hiányzott róla.
Kitűzték rá mégis, mint egy vörös zászlót.
Mese a fej vagy írásról
Volt egyszer egy pénzérme.
Egyik oldalán fej. Másikon írás. Recés perem a kettő közt körben. Gizi néni azt mondta: a halál nem az élet ellentéte, hanem a születésé. Manyi néni azt mondta: születés és halál recéz peremet.
Gurul a pénzérme, ki tudja, hogy áll meg, írás vagy fej lesz fenn, kit hogyan talál meg?
Egyik oldalán fej: nézel, mint a moziban.
Másik oldalán írás: még nem olvasta senki.