Lucius Caius Tarquinius Porsenna emlékiratai (részletek)
(Laúxie Káe Tárkun Porszéna)

Vicem pro vice reddo tibi bone amice. Dono Tibi librum, Alexius Magnus.

I.
(Nem is fontos.)

Több mint két ezredév távlatából meglehet, néha nevettető és humoros lesz, amit írok. A szándékom nem ez, de ellenemre sincs, hiszen a humor, amelynek nevét (is) ellopták a latinok, nem mást jelent, mint az istenek éltető nedvét az emberekben.
Sorolhatnám címeimet, neveimet (így is túl sok van belőlük) – de ez már aligha érdekelne bárkit is. Még az én koromban sem érdekelt, pedig akkor tényleg nagy voltam, és szent. Persze, ezt mi sosem vettük komolyan.

Már maga a szó sokatmondó, bár kevesen értjük. Türk nyelveken egyenesen következik a „gazdag”, „tekintélyes” jelentésből, mint a bajár, bojár.
De a bajusz ennél több. A bajusznak erős jelentése van, igen, ma is.
A bajusz másodlagos nemi szőrzet (nem mosolyogni rajta, ez van)., a bajusz hatalmi jelkép, a bajusz eszköz és egyáltalán.
Bajusza annak van, aki vállalja, hogy bajusza alatt mosolyog, bajusza alá iszik, bajuszát összeakasztja, ha kell.

A Hely

Mert ez egy ilyen hely. Vannak itt emberek, vannak medvék. Vannak mindenfélék, vannak románok, vannak szuahéliek (na jó, azok nincsenek). Van sok másféle. De leginkább székelyek vannak itt, akik különleges teremtményei a Jóistennek, vagy Babbamáriának, mert errefelé a Jóisten is fehérnépből van.
Ott van például, barátom, Jenő.
Mit tehet az ember, egy idő után kiköltözik a városból, amúgy is utálja, mint Petőfi a kukorica-gölődint, a polgármestert legszívesebben úgy verné meg, mint a medve a szentsimoni gombászót: szóval, telket vesz, házat épít a városon kívűl. De azért a vonzáskörzetben.
Ennek előnye is van, hátránya is.

Ne tudd meg, mi az. Magyarul oktalan állat, székelyül oktalanállat, így, egybemondva és egybeírva, egyszuszra, mind az öt szótagával.
Egyáltalán nem ritka, de fölöttébb rejtőzködő fajta, felismerői és szakértői elsősorban a Székelyföldön Felcsíkon, de többnyire a Gyímesekben leledzenek. Ezek főként a korosabb, vagy szépkorú női korosztályhoz tartoznak, s csak azért nem nevezzük őket most vénasszonyoknak, mert akkor azonnal oktalanállatok lennénk.

Éhes volt, ezért valamit sütni kellett. Főzni nem tudott, férfiember lévén.
Éppen „víg özvegy” volt, kisebb hidegháború után a szerelem távozott egy hétre a közös lakásból. 
Szeretni is kell, enni is kell: tehát...
A füstölt oldalas finom -  morfondírozott... - megsütve sem rossz, sőt.

Azt ugye, mindig es tudtam, hogy keménytarkójú, nagyhátú bolgár barátaink a ződségek mesterei, s bár jó székely emberként magam es azt vallom, az ember legfinomabb barátja a disznó, azért ha ződség, akkor zakuszka, esetleg muretura. Pár évvel ezelőtt Bulgáriába járva-kelvén, örömmel láttam mindenhol, de tényleg minden vendéglátó helyen ékesen, vagy krétával kiírva: zakuszka.

(Transzilvállatok 25.0)

Ne tudd meg, mi az...

Mindig tudtuk, találékonyak vagyunk, a világ urai, a Szíriusz csillagképből érkezett ragadozók: de ez tényleg az evolúció csúcsa: a magyar kémgólya.
A magyar kémgólyáról annyit lehet tudni, borzalmatos nehéz, háborús, viszályos, rettenetes időkben is berepült Egyiptom fölé, s onnan a beléépített, szerketált, apllikált adóval rendszeresen tudósított az egyiptomi vezérkar internetes látogatásairól, különös tekintettel a hustler.com-ra.
Mármost az egyiptomi légelhárítás valahogy csak felfedezte ezt a harci madarat (várjuk a magyar hadügyminiszter lemondását!!!), és leszerelte az égről. Azóta is ott áll, lógó csőrrel, valami egyiptomi börtönben, ahol legutóbb II. Endre királyunk járt az ötödik keresztes hadjáratnál.

(Transzilvállatok 23.0)

Netuddmeg...

Székelyül kecegányfióka.

Egyike a székely-, és csángóföldi klimaterikus állatoknak, ezért egyáltalán meg nem lepő módon többnyire Bodzafordulón, Gyergyóalfaluba, illetve a Gyimesekben fordul elő tömegesen. A kecegányfióka ugyanis általában mínusz huszonegynéhány fok körüli hőmérsékleten szokta tiszteletét tenni, ezért csak az év nyolc-vagy kilenc hónapjában aktív, a fennmaradó időben egyedül a bubo bubo cupropenis tudná megmondani, mit csinál.

(Transzilvállatok 24.0)

Huh!

Minden székely bestiák legfélelmetesebbike, magyarul: miacsemeristennyila.

A miacsemeristennyila szinte mindenhol jelen van, a közélettől a magánéletig, a hálószobától a munkahelyig, s a kocsmától az éléskamráig. Létezése úgy lengi körbe a székelyek életét, mint a Teremtés elején a vizeket az őslélek, vagy mint az ódon görögökét Zeusz haragja.

Fizikai leírása lehetetlen, ugyanis az alakváltók rendjébe tartozik, s néha a legváltozatosabb módon tűnik fel. Egyik leghitelesebb beszámoló Csíkszeredából származik, amikor is a sétálóutcában andalgó székely bácsi lábai között villámgyorsan átviharzott hátulról egy fekete pulikutya. Az öreg olyat ugrott vertikális irányban, mint Anna Csicserova a londoni olimpián, majd kucsmáját a földhöz vágva, kiszakadt belőle a megnevezés: miacsemeristennyila?!!

.áetriuxa

Ha a természet valamely különleges szeszélyéből a macskák könyvet írni akarnának, és ehhez egy laptopot használnának, ez a könyv minden bizonnyal így kezdődne: .áetriuxa 

A természetnek, hála Istennek, nincs ilyen szeszélye, a macskáknak aztán végképp nincs, legalábbis nem tartják érdemesnek. Mindenesetre, Bacilus nevű macskám ezt hagyta maga után, miután végigsétált a billentyűzeten.