Anyacsavar*

A Székelyudvarhelyen élő és alkotó Lőrincz György munkáira érdemes odafigyelni Biharkeresztestől nyugatra is. Pusztulás című regénye (2004) a székelyföldi falusi közösségek széthullásának fél évszázados folyamatát mutatja be egy család történetén keresztül, az ezt követő Besúgó voltam, szívem című munka (2008) pedig a Ceauşescu-korszak utolsó évtizedének lidércnyomását idézi fel egy erdélyi kisvárosban, a lealjasodás és az erkölcsi helytállás (önmagukban is ellentmondásos) példái révén.

Egy elégedett ember

(Részlet egy kisregényből)

Pali – vagyis teljes nevén dr. Rajzoló Pál – meg van elégedve az életével. Az ő esetében az elégedettség nem az élet kitüntetett pillanata, hanem alakulófélben levő, folyamatos állapot. Nem annyira kézzelfogható dolgokkal vagy eredményekkel van megelégedve, ő inkább általánosságban elégedett. Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy szép gyermekkoruk volt, és folyton arra emlékeznek vissza, ha kell, ha nem. Palinak is megvannak az emlékei, ő is képes felidézni őket, mégsem szívesen teszi ezt, mert az ő számára az általánosságban érvényesülő, jelen idejű elégedettség pótolja a visszaemlékezés örömét. Édesapja, Rajzoló Gyuri bácsi büszke volt rá, hogy ő még tanulta Horatiust a gimnáziumban, és gyakran hivatkozott Horatius egyik ódájára, melyben a római költő a középszerűséget magasztalja.

Tisztában vagyok vele, hogy az a cím, mely írásom fölött szerepel, egy hajánál fogva előrángatott, kimódolt, egyszóval rossz cím. Mentségemre szolgáljon, hogy ez egy filmnek volt a címe. A filmet harminc évvel ezelőtt vetítették a mozikban, körülbelül akkor, amikor Pisztric Miklós, akiről az alábbiakban szó lesz, a világra jött. A filmről csak annyit, hogy nem kapott kedvező kritikákat, és igen hamar levették a műsorról, mármint annak idején, a hetvenes években, mostanság azonban egy filmsorozat részeként újra levetítették egy art-moziban vagy egy filmklubban, és Pisztric véletlenül megnézte.