Versek

Fábián Judit versei

Pohár sör – papával

Aranysárga nedűben gyémánt beszédtémák.
Egymással szemben ülünk.
Bámuljuk buborékaink.
Élceink hiperaktív miniballonok szállítják.
Teljes energiával szabadulnak ki/fel.
Szemtengely-torna az állandó mozgás-követés,
elme-wellness a Habban.
Vérkeringésünk tükörképe
poháron keresztül: sörkép- vérkép-térkép.
Kortyok társalgása,
a fáradt szavak sör-habban frissülnek.
Adomák élednek a teli pohárban.
Két sörünkben beszédesek buborékaink.
Egy kis ballonban kiszállhatnék poharamból,
valahová fel, vagy talán le,
akár egy Guinness sör-buborék. *
A nedű: sör-étek,
vagy lassacskán ön-sörét lesz?

* (a híres fekete ír sörben a buborékok más sörökkel ellentétben lefelé szállnak)

Fülöp Kálmán versei

Belépés előtt

Belépés előtt letörlöm
küszöbömön a lábam.
Jöhetnek napok,
hogy nem tehetem –

már most is érzem,
hogy fáj
a mozdulat
és sikítnak az erek
a belső tereken…

A tévéből is
szemüvegen át
köszön rám a forrongó
eszméktől és ideológiáktól
repesszé törött világ –

némán pusztítja önmagát,
igaz törvényekért kiált.

Uzonka, nyár, kutyák

Ott túl, nem messze, már egy másik világ volt

Engem, mint egy folyót,
Nehéz idők utamból eltereltek,
Kicserélték az életemet. Másik
Mederben zúg, a régit elkerülve,
A magam partjait nem ismerem.”
(Anna Ahmatova: Az ötödik elégia)

Setét Viola, Kátó Sándor, Técsy Sándor, Váradi Bejer László, Mózes Attila és Egyed Péter emlékére

A forgatag

Nem múlik el az éjszaka. A lombok
katedrálisában tétova zúgás.
Felkel a szél. Felhők takarják
a holdat. Viola ”teste” íjként megfeszül,
mintha várna valamire?
A fák is megmozdulnak, mintha útra
akarnának kelni, valahova az éjszaka
láthatatlan mélye felé.
Távolról lánccsörgés hallatszik.

Cseh Katalin versei

Amikor bántanak

Amikor bántanak
becsukódsz mint egy ablak
valaki benned elhallgat

Amikor bántanak
becsapódsz mint egy ajtó
mögötte üres szakajtó

Amikor bántanak
elsápadsz mint beteg csillag
növekvő láz meg-megingat.

Amikor bántanak
nem te vagy csupán a másod
önmagad alig találod

Amikor bántanak
félelemtől nyirkos lelked
csönd-spárgára teregeted

Amikor bántanak
Istent szólítod a gyámod
éjedben gyújtson világot.

B.Tomos Hajnal versei

ELTÁJOLÓDVA

Leválni készülő levél a táj:
fele még zöld opál,
napra emlékező,
de túlnan már bronz-idő,
az emberi hátraarcot is
megelőző –

ücsörgök nyár és ősz között
mint öregedő levél ütőerén:
didergő modell
a szineit csapkodó festő előtt,
ki régi vásznat hasznosit,
napraforgó-sárgát fullaszt
érett barnába
és sárba márt 
minden rózsálló délutánt.

Aztán megjön mint isteni törvény,
minden kalandra, kipirult mára 
a józan éj,
mikor száradni nyugszanak a szinek 
és pihen a lázas ész -
csak én didergek (még mindig) 
csönd-sarokban,
mint ki levetette zöld tülljeit,
de nem találja helyét a bronzban.

Szente B. Levente versei

Felemelkedettek

A büszke Hadrianust,
ki látta önmagát, a rómaiak legjobbikát,
a dicső cézárt, láttad-e szemtől-szemben?
Ki parancsot adott
ama kőfalak építésének egészéhez,
miközben a távoli Rómában, hús-vér
fantomok aranyért, árulásban,
dicsfényben és lázban, megszegett ígéretekkel,
Jupiter templomában könyörögve elégtek.
Ki úgy hitte, a barbár özönt megállítja,
és kikiáltotta, hogy a kitalált isteneket,
kardokkal legyőzheted,
de jövőt, jövő teremthet.

Sánduly Lajos versei

TISZTÍTÓTŰZ
2017, augusztus

Kánikulában,a tűző napon,
a madárijesztő fázott nagyon.
Lázas lehetett,
rongyarcán lógtak a ráncok:
légáram
sodorta posztófoszlányok.

Hiába nézett jobbra vagy balra,
madár nem járt évek óta arra.
Csak állt ott,
várt a pokol tornácán némán,
s hideg verejték gyöngyözött

kalapja csüngő karimáján.