Versek

Szondy-Adorján György versei

Karácsony

Lesöpörtük magunkról a havat, előjött
mindenki saját kis gödréből, hozták
a vödör bort, halkonzervet fej fokhagymával,
és védtük a búzamezőket, jól aludt, hadnagy úr?
kellemes ünnepeket kívánunk, kérjen 
még nyomjelzőket, este majd legyen piros,
zöld, sárga, sima van elég, elveszik a világ
bűneit, havat kaptunk a lábunk
alá, hogy járjunk rajta, higgyétek el,
már novembertől csak gödör, gödör mellett,
hol eggyé lesz az ember, aztán csak nőtt a hó,
mint a láb egy ideig, majd egy vályú mögül
bölcsen előbújt az este, reméltem otthon alszanak,
és reggel, nagyon messze, mindenki fölkel, járkál,
főz, mos, olvas, lefekszik és fölkel ismét,
majd fellődöztük karácsonyfáinkat,
piros, zöld, sárga, kincstári színek vágtak fölfelé,
és a vödrök alján lassan megnyílott az ég –
egyszer én leszek a hős, aki megérkezett,
aztán járkál, főz, mos, olvas, lefekszik és fölkel
ismét, addig is belenyugodtunk gödreinkbe,
és reméltem alszom, reméltem szenvedek,
reméltem én vagyok, reméltem nem lehet.

Fábián Judit versei

Versengés

Sör-buborékok versengnek
nyári esőcseppekkel.
Poháron keresztül bámulva
figyelem az eső hisztijét.
Üvegben növeli egóját a sok sercseppecske,
pocsolyába csobbant
sárhasú zápor-buborék 
irigyli a folyékony kenyér biztonságát – 
odabent a sörhasban.
Sárhasú buggy 
sörhasba vágyik –
Nutri-divat.

Sánta Miriám versei

Hall of fame

ma megvakultam
megsüketültem tíz percre
és lebénultak a karjaim
nem kaptam levegőt
este koncertfelvételeket nézek
a kilencvenes évek szakadt lyuk az időben
kockás alsónadrágja fölsejlik alóla
a tömeg őrjöng
fáj a derekam és egy találós kérdést mormolok
lecsukod önbizalom fölnyitod pánik mi az
hát nem amire számítottál
édes semmiségek mint izzadt göndör hajhoz bújni
vagy koszos bőrkabátra heveredni letaposott füvön
hangjuk még most is visszhangzik
hónaljuk alól viselem homlokomon
a feromonos kenetet
karjaikban megalvad a vér
szívük köré fagy az alkohol
mind elmennek mind elmennek
vastag egyenes farmereikben
mind meghalnak a gyönyörű férfiak

Ferencz Imre versei

ESZTENDŐK
Ivan Seholovnak

Minden évem szökőév volt
minden esztendőm megszökött
mi maradt belőlem kérdem
ünnepek s köznapok között

pezsgő pukkant szilveszterkor
foszló kalács az asztalon
négy évszak tizenkét hónap
új naptár simult a falon

egy havazás lepedője
leplezte le az érkezőt
és a tél az elmúlt évre
ráterített egy szemfedőt

Lőrincz József versei

ÉBREDÉS

Szeretnék a tavaszban mindenes lenni,
Aki a hangokkal mindent megtehet,
Csodát művelnék a Kertben,
Mikor elcsörgedeznek a telek.

A fákat tele aggatnám apró kis csengőkkel,
Minden ágra kötnék egy napszálat,
Raknék egy-egy fészket mindenhova,
Ahol a végtelen csend megszállhat.

Kikeletkor, mikor az ember, mint madárfészekből, magából kilát,
Madarakat röppentenék fel, hogy örüljenek a fák.
Az ágakra kötött napsugárszálaknak neki röpülnének:
Tele lenne csodás csilingeléssel az élet!

Cseh Katalin versei

Merengő

Emlékszel még a kertre,
táncoló levelekre,
ringó rebarbarára,
kihajló, sóvár ágra?

Emlékszel még a házra,
némán veszteglő vágyra,
a kinti-benti neszre,
mi semmivé lett rendre?

Emlékszel a konyhára,
alig-függöny rojtjára,
vasárnapi ebédre,
levestől lucskos fényre?

Emlékszel a szobára,
szelíd szoba-magányra,
kék párnahaj rücskére,
zsongásban csönd csücskére?

Bálint Tamás eposzrészlete

Szennyes
(részlet)

              És menekülnek a démonok, árnyak elől szakadatlan,
             álmokat, életet újra elölről kezdeni némán.


Tisztviselők sűrűn jegyzőkönyveznek a színen,
sáros a hó s a ruhák is, egy arc és aktatömeg, mely
szemkáprázva világlik vattafehéren, egyéb már
semmi a józannak vélt észen nem marad innen.

Gyorsan történt minden, pisszre szakítja el őket
négy-öt aláírás szétkenve a jegyzeteken, hogy
szólni, se lépni semerre esély többet ne lehessen.