Szálinger Balázs versei

Descriptio Hungariae

Szeretnék egyszer egy népet megmutatni,
S megszeretni, hogy jót hazudjak róla.
Mert ez kevés ám – ehhez tartozni annyi,
Hogy azt hazudjam: van még esély a jóra.

Ha egy biciklin hazámat összeírnám,
Féknyomaimmal elmocskolnám a tájat:
Húzdmeg-ereszdmeg – folyton ez menne nyilván,
Tolvaj követne s jól fűtött közutálat.

Egy falu balra, aztán két falu jobbra,
Itt szőlő terem, ott nád vagy kertigomba –
Szeretnék ennyit írni, ha összeírnám.

De lenne falu, hol leszállítanának,
Kikérdeznének, mégis fognák a számat;
Ott nehéz volna szépet hazudni, nyilván.

Babámvére

Babámvéri faluvégen
Van egy utca merre ő megy
Erdőszéli itatóhoz
Nézik akik arrajőnek
 
Erre lépdel arra pöttyöz
Erre képpel arra hanggal
Viszi két pár lengőborda
Azzal repül azzal angyal
 
Babámvérén megáll minden
Buszforduló állva bámul
Meg még ez az aki nem is
Meg aki jön itatásbul

Ezerhangok óvnak tőle
Babámvéri falurossza
Mégsesincsen semmi más út
Csak az az egy ami hozza
 
Ott hagyja a pöttyeit a
Fürdőben a szálait a
De nekem már nem mutatja
Előttem ő szégyelli azt

Meg kéne már mondani az
Én babámnak hagyja végre
Megkóstolni hadd tudjam meg
Mit üzen az új századnak
 

Új otthonom Babámvére.

 

Honfoglalók kiskátéja

Mikor te ország szerzésére gondolsz,
Tartsad eszedben, hogy ne légy mohó.
Körültekintő légy, járjad be többször:
Ahányszor arra mégy, annyiszor jobban
Látszik a jósága annak a tájnak,
Amely az istenek szerint a jó.
Figyeld meg hosszan, milyen módban élnek
A szomszédok: jó vidéken muszáj
Jó módban élni; és úgy nézz körül,
Hogy emelt fővel tudj elmenni onnan.
Lehetőleg hegy tövében feküdjék,
Egészséges, déli vidékre nézzen,
Ne fenyegesse elemi csapás,
Jó talaja, hagyománya legyen,
Olyan hagyománya, mely a te néped
Hagyományaival azonos rendű –
Vagy ha nem az, hát hasznosítható.
Oly országok között terüljön el,
Melyek gazdát csak ritkán váltogatnak,
Mert ha te is véráztatta vidéken
Keresel a népednek új hazát,
Az az ép ész szabályait felrúgva
Esztelenül ragaszkodik majd hozzá,
S mivel az istenek ezt nem helyeslik,
A te népednek pusztulnia kell.
Óvakodj attól, hogy oktalanul
Azt gondold, egy tájnak nem lehet sorsa:
Egy sikeres gazdától elszerezni
A birtokot: a siker záloga,
Hasznavehetetlen és a tiédhez
Hasonlóan jött-ment hordák földjére
Ne fend fogad; az ilyet elkerüld.

 

Egész országnyi kislány és kisfiú

Az Isten egyik története
A két testvérről, ma már azt gondolom,
Egész országnyi kislány és kisfiú
Történetében pattog, de mint,
De mint egy pöttyös, fekete színű labda.

Közétek dobtam egy életet,
Máris ütköztök, s eszetekbe se jut,
Hogy én hibáztam, és nem ti, szentjeim,
Akik sebekre vagytok hivatva
Fogantatástól, kislányom, kisfiam.

Belétek véstem, hogy eredet,
Teremtő szándék, örökhagyó apa
Csak jó lehet csak azért, mert jót akar,
Pedig nézzétek: már iszkolok,
Bajt csináltam, s most araszolok az űrbe.

Az Isten másik története
Az Istenről szól s önzéséről az is:
Kerekre vélte fújni a labdát,
Pirospöttyösre, hogy játsszatok,
És gyönyörködjön, kislányom, kisfiam.