Nagy Attila verse

Apnoe, evoé

Mindazt amit átéltem hosszú
Várakozások állomásain
Rátok hagyom – távol a bosszú -
Ti kedves hálótársaim
                                                
Egy-egy szavamnak antikolt mását
A Szerelem szótlan hulló varázsát
Azt ahogyan mindig vágytam
Ha kiürült versben lengett az ágyam

Évszakok közül a tavaszt és Rómát
A Spanyol Lépcsőn térdeplő lánykát
Ki Byront szavalt és antik ódát
Kémlelve lesve a Shelley árnyát

Rátok hagyom az apnoe-mat
A levegő utáni kapkodást
Mert ti értitek még evoé-mat
Ti őrzitek az Alkotást

Aminek én is hordozója
Lehettem átmenetileg
Aminek báját áldott óra
S túlélő ösztön menti meg