Pethő László Árpád versei

KI SZŐLŐ LEVÉT ISSZA

Mintha istenek
közt  a múzsák úgy hatott
szőlőtermésre

készülve  rózsa-
fejekkel  koszorúzva
mintha  mutatná

így legyetek ti
is összenőve  minden
időben – szélben

esőben  vihar
közepette  mert halál
jöttén  a tél nagy

kegyelettel  al-
tat – ringat hogy megfejtsed
alvásod  titkát

a rejtélyt  megtudd
ki szőlő  levét  issza
rózsát dédelget (?)

az isten álmát
alussza  és ébredvén
földi padlaton

majdani léted
égi kertekben -  hálád
gyanánt  virrasztva.


SZÍVEDEN  ÉLNEK


Reggelre mindig
kiderül:Hold körüli
pályán landolt-e

fekete rigónk
vagy itt benn a cinegék
alatti bokron


szíveden élnek
legelnek – tűdön nőtt ab-
lakban magokat

s szemeddel csak azt
látod mit a kép hátul-
ján írás rögzít:

etetted hóban
fagyban ragadt hittel
Isten madarát…


KI  MADÁRRAL  BESZÉLGET


Megtalált: fránya
égben – végtére madár
tollászkodott – ott

fenekedett lent
a kereszt végett várta
rogyadozásom

látva – remélte
hullásom – reggelente
füttyömet hallva

kitalálta: ki
madárral beszélget már
égbe vágyik ám

repülne szerte
a Nap alatti égbe
s zuhanásban él –

szaggatott szárnyam
tépheti és hadd bukjam
madár éteknek
                      feketén. 

 

CSODASZARVAST  VÁRVA

- Apám emlékére –

Kifeszítve itt
           „jurópa” közepén
azért vigyázz
           istenedre
szólj hozzá
           kérjed – tereld
tartsa föléd
           ernyőjét
ha zivatar 
          kerget s lélek
nélküli szelek
          üldöznek ott
hol nincsen
          kegyelem sem
áldás – hitetlen
          ott minden
és pénzre hajt
          a pénz is.
Nyugodj békében
          feltámadtál
itt élsz az ajtó
          és ablak között
giling-galang
          s szózatodat értve
„ha férfi vagy –
          légy férfi „
és „bort ide 
          a bilikómba…”
vagy „égtek lelkemben
          kis rőzsedalok”
s futottam át
          az úttest felett
hogy bűnhődjön
          ki alant jár.
Laposan felelget
          alig eszmél
csak lézeng
          a kereszttel
és csak fél 
          évszázad
jutott szózatra
          himnuszra
s a folytatásban
          ott van unokád
napkelet felé
          fordulva
a csodaszarvast várva. 


PROFÁN  VÁGTA

Szokjál hozzá már
újrakezdés napján is
pofán vághatnak

jöhetnek lózung-
szövegek: temess és húzd
fejedre dörgő

villámait e
önmagába fúlt, már nem
létező világ

szédelgő árnya
halotti maszkja és vi-
gyorgása között

süllyedő égnek
hullaszagnak a rózsás
felhőtlen kékben

hol már kezet sem
mosva istenhez mérik
parttalanságuk…


NAPBA  ÖLTÖZÖTT


Mikor a maradék képek
ott a koponyafedő alatt
csak azok maradnak –
és az arc már nem is
látható – elrohadt csontok
sincsenek – mintha Bolyai
akkor leszel magad is
boldog fa és bokor ott
hogy meglásd az utókor
magadból kihagyható
csend nélküli röpülését.


Bábel és Trója -Doberdo
és Nagaszaki – Drezda és
Kolozsvár – Guantanamo
aztán az óceánba hullva
felparázslik a hamuban
sült galandféreg  - arcodon
a ketreccel -: az ólom utáni
flakontengerben landolva.


És a koponyacsont nélküli
képek – a röppálya feletti –
mellette s alatta elsuhanó
világ utáni világ – párhuzamos
tudat alatti találkozás zenéje
dallama – végső ritmusa előtt
„föl- föl ti”…megveszekedett
égnek ezen éjszakai fényes-
ségében ama lázító görbén
mely elvezet a Napba 
                         öltözött asszonyhoz.