Demeter Attila versei

Majdnem készen...

Már majdnem készen áll
az új világ 
új katedrálisa

összezavart 
megcsonkított 
kibelelt 
szófoszlányok
hazudják szerteszét 
a látszat – boldogság 
műanyagízű illúzióját
s kacsintanak kajánul

minden tőled függ
 – mondják – 
mert te is részese vagy 
a beléd sulykolt
virtuális reménynek
mely időtlenül repít 
egy vég nélküli alagútba

de azért ne félj!
már majdnem készen áll 
az új világ
új katedrálisa!

a meghasonlott 
megfáradt titánok
lassan fényüket vesztik
s eltűnnek 
az új idők süllyesztőjében
már csak szépiában
lesznek láthatók
akár a régi hősök

és közben szüntelen
épülnek 
a zombi – temetők...


Hová tűnt a karácsony?

Már az izgalom sem a régi
Távolba vesző ünnepek
Emlékét még visszaidézi
A bennem élő kisgyerek

Már nem találom a szép fenyőt
Csarnokok, mall-ok, marketek
Büszkén és délcegen pompáznak
Parkok és sétányok helyett

S a polcon hiába roskadoznak
Ajándékok és díszletek
Hiába dől a hangszóróból
Hogy mit gondoljak, mit vegyek

Mert nem találom a szép fenyőt
S körülötte a szíveket
Egyedül maradt álmaival
A bennem élő kisgyerek