Dankuly Csaba versei*

Az autszájder

Ül (a vershez ennyi kell?), és az ujjain
számolja a szótagokat...

Kúl. De az egyik adón, lám, egy kurva int,
a rossz meg a jó tagokat

pedig, piff-puff, máris válogatás nélkül
veri széjjel az alvilág

bugyrain az autszájder. Ő nem békül
meg a rendbontókkal. Zanyád!

Kikapcsol. Aztán még ül egy kis darabig
s nézi a sötét képernyőt.

Mintha látna valamit. De csak valakit
épp most ütöttek ki helyből,

ennyi. Elterül a pamlagon a nője
mellett & rágyújt & bámul

a szemközti falon menő képernyőre.
Minden világos most már. Úgy

hat

Elcsendesedés

Csendet kértem, hogy kifejtsem
véleményem, de nem adtak
a szavamra. A főhelyen,
a dobogón, teljes előadói
viseletben, alaposan
megkötözve, egy forgószékben 

feszengek. Most meg prrrr, 
megpörgetnek. Hogy ne szájaljak tovább,
amikor lelassultam, a számba gyűrtek 
egy rongyot, majd ragtapasszal 
gondosan körültekerték a fejem.
Csendben ültem.

Közben valahol ketyegett
már a bomba. 
Közben mit se hallottak
róla.
Közben épp azért voltam itt, hogy 
– tisztemnek megfelelően – kikapcsoljam 

bepörgött képzeletüket: hogy lenyomozhassuk, 
kinek az agyába ültették el (állítólag
az ufók) a végzetes infót, miszerint 
csak szerintünk (emberek szerint) 
nincsenek robbanókészülékek a
CSENDKUTATÓ INTÉZET

zajelhárító részlegén 
dolgozók fejében

Bolygó

A bolygó neve ismeretlen
volt előttem. Nevettem
is ezen nagyokat, miközben próbáltam 
valamilyen nevet – ha nem is
adni, de legalább – rögtönözni.

Annyira kietlen volt, hogy folyton 
kerülgetnem kellett 
a Névtelent. Végül, hogy mégis
vidámabb arculatot kölcsönözzek
neki, annál maradtam,

hogy Nevet. Nem forgott sajnos
ennél jobban az agyam, 
úgyhogy nem erőltettem
tovább a dolgot. Kitűztem
a zászlót (ezzel kellett volna

kezdenem), és megpróbáltam felvenni
a kapcsolatot a... lentiekkel?
fentiekkel?... ám túl
messzire elbolyonghattam, 
nem lehetett már fogni 

semmilyen jelzést. Igazság
szerint én téged
végül is csak waste landnek 
neveznélek, ami vagy, vagy még 
annyinak se, mondtam

elhűlt környezetemnek

Kiválasztás

Kijelöltem a területet, és leültem 
a közepébe. Ez volt az a fix pont, 
ahonnan végre zavartalanul fixírozhattam 
az immár rajtam kívül eső
eseményeket.  

Lereagálhatták, hogy ott nem szabad 
átmenni, úgyhogy távolságtartóan
elkerülték a megjelölt helyet. Zajlott minden 
pontosan a terv szerint, csak egy idő 
után egyre távolabbinak tűnt, 

mintha egyenesen kirekesztettek 
volna

Ittlét

TILOS SIETNI!
Kézen fogva haladtunk 
egyik sétánytól a másikig, 
normális tempóban, mint akik 
figyelmeztetés nélkül is tisztában 

vannak a hely előírásaival. A térfigyelő 
kamerák megnyugtattak, hogy itt nem 
lesznek balhék; vagy ha mégis, 
szempillantás alatt lekapják 
a rendbontókat. Szinte mindegyik 

fán ott virított a felhívás, 
foszforeszkáló színekben, hogy az 
éjszakai látogatók se tévesszék 
szem elől ittlétük
célját


*Az autszájder című, megjelenés előtt álló kötet anyagából (Várad - Prae.hu)