Nagy Attila versei

Előhang

Idézlek feltétlen gyermekkorom
Ha szállt is meg később hamu meg korom
A mosoly a vigyor ha komikussá tett
Emberivé mégis s ha megvetett nem lett
Mindaz ami néhányunké és sokunké volt
Némán csüng a tábla bennem mert bezárt a bolt

A  bolt bezárt és kialudt a lámpa
Megfontolt szavak telepedtek szájra
S mellkasomra higgadt őszutói sajgás
Színterek tűntek el és velük a zajgás
Kapar a torok is veszítésre állna
Szereplőd – de színes madár száll az ágra

63.

A Barátok Temploma
A Főtéren állt
Csendes zsongású félhomály
Elhasznált illatok barokk világa
Szívbe beúszó misztikus sziget

Két-három lépcsőfok
S már ültem is a padban
Szent Antal szobrától alig méternyire
Ájtatos szüzek és vénecskébb asszonyok
Felváltva térdeltek sóhajuk zsámolyán

Jöttek és mentek
Mint árnyak a lelkek
Hangtalan suhant a homályban el
A kín az öröm a remény a hála
Amire Isten bennünk felel

A Barátok Temploma
Helyén most langy tömeg
Buszra vagy színes taxira vár
Van aki köpköd vagy hangos vagy idétlen
Arctalan közeg – és fuldokló táj

64.

A város most már bennem él
Lebontott utcái csendesen
Kövenként szállnak alá
És békülnek velem

Nem maradt semmi csak az álom
Néhányan még homályos szemmel
Ismerem őket ők neveltek
Szomorú roppant fegyelemmel

Lepusztult tájon s annak asztalán
Cserepek csillognak itt-ott a szélben
Állok a régi lámpa alatt
S tudom nemcsak én vagyok ébren

Utóhang

Színterek tűnnek el és velük a zajgás
Megmarad az édes mindennapi sajgás
Kapar a torok ha veszítésre állna
Az akiről nem szól episztola fáma

Ha szállt is meg néha hamu és korom
Idéztelek s foglak 
Gyermekkorom

Hommage à Oszip Mandelstam

Borcsa Jánosnak

Nem voltam én kortársa senkinek sem.*
Álarcok mögül nem lestem soha:
Miként csukódik-nyílik a testem,
Ha menni kellett, de nem volt hova.

Megismernem azt, aki volnék,
Nem adatott, mert bezavartak.
Lesz még ilyen, mert van és volt még –
Áldott kezek, kik betakartak.

Néhány szerelem suttog a Szóban.
Válaszom rájuk az elvetélt versek.
Hallgat velem, mint kristály a sóban,
A férfi, ki nem volt soha gyermek.

Szentpétervárott havazni fog ma.
Sirályok májamból csipegetnek.
Ha valaki mégis hazahozna:
Száradó pilláim integetnek

*Oszip Mandelstam sora (Lator László fordítása)


A Csillagköz c. kötet anyagából. Lector Kiadó, Marosvásárhely