Lövétei Lázár László versei

Világtörténet Vica lányomnak

– hogy ne féljen a Sötét Várostól

kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon

egyszer (hétfő lehetett?)
az Úristen belesett
az ablakon – s a sötét
majd’ kibökte a szemét

nosza gyertyát gyújt hamar
ugyanbiza mit akar?
s innét már te is tudod
a teremtés-akciót:

hogy teremtett sok-sok ezt
utána meg sok emezt
és teremtett lelkeket
és hogy mi vagyunk ezek
és teremtett egy falut
Szentdomokos-alakút
s persze mást is… várakat
s várak alá utakat
és hogy ez a sok-sok út
az idők végébe fut
midőn minden kő leszen…

no de ne búsulj ezen –

kezdetben is kő vala
s volt egy pici ablaka
s ha belestünk odaát
láttuk Isten Városát

Csíkszentdomokos, 2015. február 16.

„Az április megőrült...” 

(Radnóti M.)

Tájleíró költemény,
Molnár Vilmosnak

Hideg, szürke, fekete:
április végén a kertem
ilyesmivel van tele.

Ki csinálja ezt velem?
Minden olyan vértelen,
hogy csak úgy ráz a hideg…
Még csak reggel fél kilenc van,
de minden csupa ideg.

Február is szürke volt,
március is szürke volt,
de ilyen még sose volt.
Ilyenkor kell írni, nemde?,
hogy a Nap: „Mint hullafolt…”

Ki intézte el nekem,
hogy a kertem jégverem?
Nincsen benne semmi zöld
– persze, azért lehet tudni,
hogy csak tetszhalott a föld.

Holnap hólé lepi el,
aztán fény, s még ami kell,
de hogy mikor lesz tavasz?…
Pedig ráférne a kertre
holmi selymes ragtapasz…

No de mi van, hogyha ez a
sáros hófolt éppen az?

Csíkszentdomokoson, 2004-ben


ALKALMI címmel jelent meg 2016 végén Lövétei Lázár László legújabb verseskötete a kolozsvári Sétatér Kulturális egyesület kiadásában. A kötetet e két vers közlésével ajánljuk.