Print this page

Vári Csaba versei

Botrány

Két éve nem írtam verset.
Két éve nem tudom, ki vagyok.
Döntöttem, hogyha már így van,
Merészen mindent itthagyok.

De másként döntöttek fölöttem,
Hiába vertem a szív felé a kést,
Kemény kézzel, mint ácsok a szöget,
Nem állíthattam meg az érverést.

Kevés vér folyt, alig ha pár csepp,
Csak néztem a piros pengét,
Mintha csak befogta volna
Valami régi-égi festék.

Felálltam, és nem történt semmi,
A többi orvosok dolga volt.
Két éve ez a vers az adum,
S a szívem alatt ez a sebfolt.

Alázat

Ma egészen közelről, a fák közül figyelt.
A kert lobogott, és nagyon dobogott a szívem,
És ahogy nagy, kerek égszemébe néztem,
Én nem tudtam, hogy ez ilyen,
Magamon akadt meg tekintetem:
Imádkoztam éppen.
Bizonyos mára egészen:
Készülök, de sohase lehetek készen.

Testátum

Örömöd: az Úr öröme legyen tebenned.
Álomvalóid közt a fény legyen a sztráda.
Én elköszönök, jó éjt, szép reggelt!

Megállott bennem az Úr magánya.

Sötéten ragyogok, mint estélyiben a test,
tudja, hogy leveszik nemsokára.
A többi egy hanyatló égitest
utolsó, pontos némasága.

Búcsúlevél

Nyeltem egyet, így kezdődött.
Fölálltam, fölnéztem.
Ég veled, -
mondtam, s az ég: ék lett kettőnk között,
elválasztott, összekötött.

Tévedek,
mondtad nyelvtelen, nyelni sem
lehetett abban a pillanatban.
Még találkozunk, véltem hallani,
és vétlen hullámzott az ég alattam,
te fölöttem, vértelen, halhatatlan.

Véletlen volt? Életben maradtam...

 Salamon éneke
Tatár Örsébethnek

Mert minden szerelem menekvés,
Magány elől a magányba!
A szív, ha szabad, szegődhet máshoz,
de mindannyiunk anyaszült-egyedül
van, és mintha mind: újszülött-árva,
akit csak anya lök világra,
s hozná, hogy kettős és mégis hiányos,
hogy itt valami: nem emberi dolog,
mint a szív, mintha kettévágva fájna,
nem igazodik pára a párhoz,
de itt van, intelmed, igazad, iszonyod.
Süt, mint a szavak éjszakája.
Belesápadsz, mire mindened készen,
Mint a magánnyal málházottak.
Angyal áll, most látod csak,
Kard helyett tűvel a kezében,
és te, pontosa középen,
hallod, hogy: öltsek,
vagy oltsak?

Négysoros
F.E.-nak

Kegyes hozzám az Úr, hogy láttalak,
Kegyetlen hozzám az úr, hogy láttalak!
Kegyes és kegyetlen, Királynő!
Szívemben szárny, iszonyú madár nő!

© 2017 Erdély Ma­gyar Iro­dalmáért Alapítvány