Lövétei Lázár László eclogái

 

Hetedik ecloga

„Jérusalem szörnyen ki vagyon forgatva helyéből…”
(Virág Benedek)

„Így volt s így lesz…”
(Felirat a lövétei világháborús obeliszken)

OBELISZK
Hát hazajöttél, Tékozló Laci? épp idejében! –
elszáradt az örökzöld ág díszes koszorúmban...

KÖLTŐ
Hallottam, hogy véres a Kis-Homoród vize ismét...
Éjszaka meg rémálmot láttam...
    Nos, mi van itthon?
Mért nem hagytok békét végre a kisköreimnek?

OBELISZK
Nem történik semmi, csak épp kíváncsi vagyok rád:
hátha eszedbe tudom juttatni, hogy Anteusz így s úgy…

KÖLTŐ
Blabla… te még hiszel ebben az ósdi, görög micsodában?

OBELISZK
Meg kell mondanom: én sose hittem, hogy komolyan tud
változtatni az ember a sorsán, pláne, ha ember:
százötvennyolc hős katonám neve erre a példa –
itt ez a fickó játszott még a kölyök-nagyapáddal,
s északon ott várt rá a csodás Volhínia pokla,
harcolt is Bruszilov seregével a lucki csatában...
Ez pedig itt az Isonzó partján várja az angyalt…

KÖLTŐ
Nem tudtak már módszeresen gyilkolni, szegények?

OBELISZK
Látom, ügyelsz, hogy a píszíben ne legyen hiba most se.
Nézd, öregem, nem akarlak erőst untatni, de hidd el:
szentelt vízbe is ülhetsz, úgyse maradsz soha tiszta.

KÖLTŐ
Nagy szavak és töküres tarsoly!
    Vagy tudja a ráksuly!

OBELISZK
Úgy jellemzed az embert, mint Tacitus!
         No de hagyjuk:
jól tudom én, hogy harmincon túl semmi se szent már…
Írsz még? és visszhang jöhet-é szavaidra e korban?

KÖLTŐ
Most ugye viccelsz?
           Írok-e még... – hát persze hogy írok:
e-mailt és sms-t. Sőt: rászoktattak a blogra:
harsányabb leszek én minden puccos megasztárnál…

OBELISZK
Úgy dicsekedsz vele, mint Pál Antal a fejsze fokával!

KÖLTŐ
Mért idegeskedsz? Hátha az Úr pont erre teremtett?

OBELISZK
Annyit látok már, hogy elég könnyen begubózol…

KÖLTŐ
Várd ki a végét csendben.
         Mert most csak szimulálok…

 

(Tizedik) ecloga-féle

 

„Élni először itt e világon
s élni utolszor.
Látni a földet, látni csak egyszer
és soha többé...”
(Kosztolányi)

Hajnali ötkor fölkerekedni,
és ki a házból.
Állni a nonstop pultja előtt, és
inni a kávét.
Nézni, ahogy künn pirkad a hajnal,
s indul a banzáj.
Egy kicsit élni, s fél nap után már
bánni a dolgot.
Dönteni jól, vagy dönteni rosszul,
hogy mi legyen most.
Menni a fák közt, látni a földet,
s csöndben örülni.
Írni ilyen kis ecloga-félét,
vagy le se szarni:
ülni a fűben, majd elegánsan
visszavonulni.