András Zoltán haikui

András Zoltán

Hajnal

Borzong a hűvös.
Felpirosló sugáron
elég a sötét.
 
Rózsatűz

Mint piros öröm
pattan a hajnal burka:
rózsalobbanás.
 
Nász

Nászra dőlt a rét.
Párálló illatokban
párzik a tavasz.

Vadvirág

Sárga bibéin
holnapot gyűjtve donog
a sárga darázs.

Tulipán

Éjre behunyja
kelyhét. Napcsókban nyílik
a déli verőn.
 
Orgona

Templomban fugák
örvénye. Ágak csendjén
illatfergeteg.
 
Pillangó

Sziromszárnyakon
dús színekben pompázik
a sóhajnyi lét.

 

  Arany

Nyár lobogása.
  Szeretők ujján hűség.
  Vér hullik érte…

 

  Ezüst

  Csillan a dérben.
  Matrónák haján a dísz:
  csillagok pora.

  Gyémánt

  Koronán szikra.
  Harmatcsepp feslő rügyön.
  Menyasszonyszemek.

  Hamu

  Hős volt, fáklyatűz.
  Dicső harcban elégve
  szürke por maradt.   


Kötéltáncos

Fennen bokázik.
Balvége véle táncol:
örvénylik a mély.

Cunami

Hite törpe volt.
Kételyek szökőárja
elsodorta hát.

Fájás

Még rejtem arcod.
Egyre fájóbb: már nem fáj
a messzeséged.

Futball

Rúgják, hol érik
s az ártatlan labda
könnytelen pörög.

„Magánszorgalmú kutyák”

Szívük agyagos.
Hol nemzetet gyaláznak,
aláírnak ők.

Bálint úr

Sztambult sínylette.
Eltéphetetlen lánca
Héttornyú magány.

Ady

Bénuló szájban.
még suttogó rémület:
Erdélyt… elveszik?

A szűz

Gallia éjén
friss tüzet csiholt. Bérül
máglyatüze gyúlt.

Méz

Íze a csóknak.
A hold csurranó fénye…
Pénzen kimérik.

Kozmosz

Táguló világ,
fényesülő csillagraj.
Feketülő szív.
Pillangó

Bánya

Mély öle megöl.
Ha pártol a szerencse,
gazdag éltet ad.

Csók

Csókban fogant meg.
Visszaperelte végül
- csókban - a halál.

Infarktus

Szoruló szívén
elrögösödő vére
megalvadt halál.

Vég

Eltört az Idő.
Lüktetne még a világ…
És nincsen tovább