Lipcsei Márta versei

Változások *

Víg lepke a fénybe hív pihenni lebegéssel
csapdából kimászni, tenni, menni, ha lehetne
fényszárnyon lebegni

fényszárnyon lebegni, víg lepke fénybe hív
tenni, menni, csapdából kimászni, lehet
pihenni, lebegni

pihenni, lebegni, ha lehet, fényszárnyon
kimászni és tenni, elmenni csapdából
lepke víg kedvére

Égni pörögve, földi gyöngy örömére, csörög
tört színek sejtése, visszafogott fényén lepke-
szenvedést megélve

szenvedést megélve, földi gyöngy öröme pörög
visszafogott fényen tört színek sejtése éled
égi gyöngyön zenél

égi gyöngyön zenél, szenvedést megélve pörög
tört színek sejtése földi örömökön, éled:
láng, visszafogottság

***

A változás harmóniája

Elültetett álmok újból kicsiráznak
piros pipacsoknak harmónia teste
bordóban ért bogyó buborék bősége

csiráznak a gondok, új álmok bősége
bő bordó bogyóknak buborék bölcsője
fényben vonul felém, fényes arcát kérve

tiltott táncot járva engem táncoltatnak
kiapadt csönd percek, ezüstös sejtelmek
kicsirázott gondok, buborék rejtelmek

csiráznak az álmok, bokrosodnak fények
rohannak a gondok, új bomlasztó lények
tiltott táncot járnak megfázott remények

zöld lugasban ülnek valóság remények
engem táncoltatnak, magasságba visznek
örök változóban, vigaszt döngicsélnek

mozdulatlan mozdul, tekeredik erő
víg madarak útján, a magasság kinő
buborék gondokról ellebeg a felhő
A harmónia változása

„…az élet harmóniájának keresése közben sohase felejtsük el: az élet színjátékában nézők és ugyanakkor szereplők is vagyunk” W. Heisenberg

A parkban öreg platánfák párás fehér sora
Körös-vízben tükröződik a fűzfák bársonya
őszi táj örömének örül a harmónia

a belső csönd pörögve készül szüntelen
hogy a harmónia változása öröm legyen
vörösbe szédülő sárga levelek remegnek

ösztöneiket hullatják halálenergiák
s hűlő hálájuknak remélnek végharmóniát
tehetetlen télbe osonva, félve feledve

régi bajaikból hideg bánatokat szőnek
míg színeiket fehérben összegzik erénynek
újulásra a platánfák ledobják kérgüket

***

Dobok interferenciája

Üresség dobok, dalolt dallamok
pengve peregve, játszanak, félve
dübörög éltük, köszönt feléjük

sok kicsi dallam, ezeregy léte
párát párolgó zöldellő réten
döbbent daloknak, bevont burkába

elhaló hangok, félő félelme
barna bársonyon, csorog csörögve
szavakká bontja, betűknek nedve

penge életük, vörös pír vérét
elkent vizeknek, habzó zenéjét
élve peregve, szavakat kérve

burokba vonja, majd betakarja
üresség hurok, csend birtokába
kába dobokon, zengeti újra


* A Változásvariációk című ciklusból