Borbély András versei

Szemétdomb

A költészet valóban halott,
ez itt csak papír és szavak.
Mire rájöttem, a gépemen
volt már egy rakat vers.
E halom törmelék mindaz,
ami azután maradt, hogy
kiselejteztem mappáim.

Igaz, törölhettem volna
őket. De nem volt garancia,
hogy akkor biztosabban
tűnnek el. A szavak árnyai
nyomtalanul követnek, ja,
emberül gondozni kell a
több hegynyi szemetet, mit
termelünk nap mint nap.

Tudd hát: hulladék, ez is az.
Papír, festék és szavak:
válogatott selejtgyűjteményem.
Nem vagyok fanyar, hidd el
hisz sok talán ez is. A hulladék:
fölösleg. Mások ehelyett
söröztek, bringáztak, röhögtek.
Én legalább tudom, hogy
nem fognak sorba állni érte.

***

Románia

már vagy kéthete vártunk / egy harmadik emeleti lakásban / kolozsvár gheorgheni nevű negyedében, / mely románul úgy hangzik, mintha / otthon lennénk gyergyóban (gheorgheni), / vártunk, vártunk a fűtésszerelőkre.

És úgy vártunk mi arra a napra,
ment a játék nem kedvre, nem babra,
üresen állt a hűtő, a kamra,
hajoltunk ki ablakon a szagra,
a szomszédban füstölt már a hagyma-
tokány, a mi konyhánkban a makra-
méknak volt ugyanilyen a szaga.

megtudtuk, hogy a gázórát / a raktárból a szerelők fölvették. / úton vannak tehát, vigasztaltuk magunk, / valahol a nagyromán ipari pusztulatban jönnek, / mi vagyunk két szelíd szemű szerelőknek / a szemüknek világa, a szívüknek a csücske.

Morzsát hintettünk az útra,
frissen vágott ünő vérével
megjelöltük a kapufélfákat,
zászlókat lengettünk,
könnyet is hullattunk,
– s didergő szívünkben
magunkra maradtunk:
éhes keselyűk nemcsak a morzsát,
a betont is fölszedték utánunk,
ünővér szaglott minden kapufélfán,
forradalmak jöttek,
zászlók vettettek a tűzre,
könnyeinkkel didergő szívünkben
jaj megint,
jaj megint magunkra maradtunk.

Szerelők vére, kutyavér,
szertelen szívünkért fagy a bér,
szakadott szvetterünk makulás,
jaj, minnyá itt van a Mikulás,
fűtésünk még sincs beszerelve,
jaj, hogy be vagyunk mi rezelve,
hogy vajon mit rejt a puttonya,
van-e benn’ puliszka, tarhonya,

van-e benn’, van-e benn’ GÁZÓRA.

és a szerelők aznap sem jöttek meg. / úgy hírlett, egyiküknek szüksége volt egy gázórára, / s éppen a miénket nyúlta le.

Áldást mondok-é, vagy átkot,
farkastörvényhozók, rátok:
ne szólhassa soha szátok,
amit szívetekbe zártok,
jaj, szerelők, jó pajtások,
jaj, országos szivatások.

és mi túl voltunk már akkor a mi lelkünkben / minden tűrés-, ország- és kontinens-határon, / feledtük jóanyánk intéseit, / haza akartunk, hazajutni végül,

Túl voltunk azon, hogy:

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben…

Túl voltunk azon, hogy

Harangoznak Monostoron.
Isten, kegyelmes ostorom…

És túl azon, hogy

Tebenned bíztunk eleinkből fogyva…

És azon is túl, hogy:

A mosógép a lepedőt
lágyan zúgva csak mossa, mossa…

elkékült szánkból, mint a jégcsákány, / kezdett kimeredezni a „meg-nem-gondolt-gondolat”. / az erősekre gondoltunk: oidipuszra, dantéra, / balassira, berzsenyire, adyra például. / s hogy szavunkat ne felejtsük, / minden általunk ismert európai nyelven / hangosan énekelni kezdtünk / fent a harmadik emeleten, / a györgyfalvi negyedben:

hogy te iubesc România,
hogy je t’aime Roumanie,
hogy Ich liebe Dich,
hogy I love you,
hogy szeretünk téged,
Édes Románia.

***

Szél

1.
A buszmegálló
ma sem lesz otthonos.

A Szabadság-hídról a villamos
fordul le,
ringatja tavasz,
mögötte szobor, neonfényes alkony,
érchuzal dúdol lent a Duna-parton,
engedetlen
a sodró ár ellen.

2.
Hosszú tükröket
dobál a szél.

Szelek árnyéka, lekötött test,
hogy magányát feltörhesd,
nincs arra szó.
Dohog a moszat, hallgat a fenék,
iszap gyülemlik,
algás hely fénylik.

3.
S a part menti házban
majd két denevér fogad,
fürgén körbetáncolják árnyékodat.

Valaki rád szól:
férfi vagy, felnőtt,
lángolnak akkor a folyóban az erdők,
s falba fonódott férgek énekelnek:
íme,
hűvös határa életednek.

4.
És a szálkák
kiáltozni kezdenek.

Sebek,
természet árnyéka, zaj,
érintés vihara, húsmélyi moraj,
rettegsz,
hisz lesz
kenyér, bor, alvóhely, olaj,
mégis meghasadt
táblák közt kell élj.

Forróság, porvihar,
csillagok, idegek.
Chamsin, Chamsin!
Ne rettegj, ne félj!

5.
Mivé lesz a por,
mivé a vér?

Két karod, mint sűrű vadsövény,
mélyebb rejteket rejteget a test,
s az érintetlen ér,
már füst
és már parázs,
magával hozza önnön sivatagát.

Érintetlen ér,
áttört határ a gát.
Érintetlen ér:
a szél és a szomjúság.

6.
A buszmegálló hát
ma sem lesz otthonos.

Egy nonstop presszó, hol megáll a villamos,
kilőtt nyíl a fényét vesztett pohár.
Kezedben tartod még?
Kék fák közt röpül.

Agg állat arca
lett fél szemed,
te magad szakadék,
zegzugos rengeteg.

Üreggé vásott
testedben a szél.
Gömbvillám pásztáz
egy pusztaságot.

***

A falu világa

1.
Karácsony táján a faluban mesélik:
az utóbbi időben két fiatal férfit
találtak holtan. Az egyiket a Marosba
dobták, a másikat felakasztották,
átlátszóan öngyilkosságnak álcázva.
Kormos Ferit ismertem „látásból”,
eszkavátoron dolgozott a közeli fatelepen.
Néha bejött egy sörre anyám boltjába.
Nem volt éppen öngyilkos hajlamú.
Mesélik: mindenki tudja, hogy ki tette,
épp csak a rendőrség nem találja.
Pár éve az apjukat ásták a verembe,
és fölvették négyszer a nyugdíjat utána.
Három testvér: egy lány és két fivér.
A lány szedi össze a delikvenseket,
s ha már nem tejelnek, jöhet a fenyítés,
majd a verés, végül a gyilkolászás.
A lány újabban egy hegesztővel kavar.
Mondták neki, hogy ne csinálja,
de teljesen beindult a cigány lány után.
Például így működik a falu alvilága.

2.
A szomszédban meg lakott egy anya.
Négy gyermek, alkesz, munkanélküli apa.
A múlt nyáron megelégelte a nyomorúságot,
és beugrott egy tizenhat méter mély kútba.
Apám mászott le utána. Meztelen, hájas
testét vonóhorogra kötötte, így húzták ki.
Koponyacsont-törés, tüdőgyulladás,
és egyéb súlyos zúzódások. A kezelés
után a tölgyesi „Bolondok házába” vitték,
onnan két hónap múlva kékre-zöldre verve
megint hazahozták. Az orvosi vizsgálat
megerősítette: Tölgyesben megverték,
többször megerőszakolták. Nem tudtuk
kideríteni, hogy a többi bolond volt-e,
a tölgyesi intézet alkoholista igazgatója,
esetleg a személyzet tagjai. Azt mondták,
a rendőrség orvosi ügyekben tehetetlen.
A sajtó nem mert az üggyel foglalkozni.
A szomszéd nő pár nap múlva meghalt.
Például így működik a falu alvilága.