Items filtered by date: szeptember 2019

Serényen, az Értől az Óceánig

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája tizennyolcadik táborának új színhelyén, Kalotaszentkirályon járunk. Kellemesen csendes környezet, az Ady Endre Általános Iskola könyvtárában diákkorunk jól ismert versidézetei fogadnak, kortárs szépírók, irodalmárok és szerkesztők apró gyerekszékeken ülve idézik fel a régi időket és karrierük kezdetét, kicsivel lejjebb pedig a Pityu Kocsma vár minket. A tábor szeptember 5. délutánján kezdődik és egészen vasárnapig, szeptember 8-ig tart.

Helikon 2019/17.

A Helikon első szeptemberi számának címoldalán Karácsonyi Zsolt verse olvasható, ezt követi Zsidó Ferenc beszélgetése Borcsa János irodalomkritikussal. Prózát Zoltay Lívia, Balázs K. Attila és Bogdán Zoltán, verset Horváth Tibor közöl. Günter Kunert novelláját Benő Eszter, Ștefan Manasia verseit Szonda Szabolcs fordította. Kritikát Borcsa János ír Markó Béla A költészet rendeltetésszerű használatáról és Amit az ördög jóváhagy című köteteiről, illetve Fried István közöl Markó Béla Amit az ördög jóváhagy című kötetéről.

Korunk 2019/9.

Megjelent a Korunk szeptemberi száma, tematikája: a kortárs kritika. A kritikaműfaj jól érzékelhető átalakulásokon megy keresztül a kultúraközvetítő platformok változásaira reagálva.

Szétcsúszóban

Már másodjára hagyom el a szemüvegemet az utóbbi pár évben. Valami sántít a fenti mondatban, személyes mátrixomban nem is értelmezhető. A szemüvegemet elhagyni egyszerűen bűvészmutatvány lenne, miután kizárólag éjjelre, alváshoz veszem le.

Székelyföld 2019/9.

Megjelent a Székelyföld szeptemberi száma. A tartalomból:

 Szépirodalom
Vörös István versei
Wirth Imre versei
Szikra János versei
Szakács Réka: A testidomár

Csendélet birkapörkölttel és kutyákkal

Kezdetben teremté Isten az eget és földet. Ipolyi úr számára meg egy „jó” szomszédot. Ott illatozott a konyhája kb. egy méterre a szerencsétlen könyvelő remegő orra előtt. Télen még hagyján, de nyáron, amikor valamennyi ajtó, ablak tárva-nyitva állt, Ipolyi úr minden reggel kávéillatra ébredt. Kár, hogy magas vérnyomása volt, ennélfogva sohasem ihatott kávét.

Balázs K. Attila prózája

TANÍTÁSOK

Isten tudja, milyen évszak volt, vagy egyáltalán melyik évben is történt, amikor felkerestem újra azt az elhagyott, lassan magára roskadó házat, amelyben korai gyermekkorom meghatározó éveit töltöttem, bár egy dolog bizonyos: apám már nem élt akkor. Azért emlékszem erre a részletre ennyire határozottan, mert akkor már nem rettegtem attól, hogy egyszer véletlenül úgy nyitom rá ott az ajtót, hogy részeg lesz, és majd barátkozni, beszélgetni akar, nekem szegezve mindenféle kényelmetlen kérdéseket. Persze azt sem tartottam kizártnak, hogy egyszer holtan találom abban a kísértetházban, ahová csak ő járt vissza olykor, és meglehetősen ritkán néhány kacatért én, de anyám soha oda vissza nem tette volna a lábát, mert feltételezhetően iszonyodott mindentől, ami válásuk után apámmal kapcsolatos, vagy ami esetleg Öcsire emlékeztette volna, aki szegény ez előtt a ház előtt múlott el. Öcsire persze mindig én is gondolok, mielőtt belépnék a kapun, annak a napnak a felfoghatatlan, feldolgozhatatlan döbbenetére, traumájára, a szomorúságra és szorongásra, amit okozott, de erről esetleg majd máskor, talán majd később.

Szabó Róbert Csaba Udvarhelyen

A székelyudvarhelyi Nyírő József Városi Könyvtár augusztus 30-án, péntek éjszaka megtelt élettel, a számos kulturális rendezvény mellett Szabó Róbert Csabának, a Látó folyóirat szerkesztőjének irodalmi estjét emelném ki. A teltházas programnak az Olvasóterem adott otthont, a szerző könyveit, főleg az Alakváltók című regényt és a Vajon nagyi és az aranyásók című meséskönyvet Murányi Sándor Olivér mutatta be.

Subscribe to this RSS feed