Az utóbbi években megszokhattuk, hogy április 11-én a magyar költészet napja van. Aztán, akik nem tudták, azok megtudták azt is, hogy József Attila születésnapja ez a jeles időpont, ennyi haszna kétségkívül van az ünneplésnek, bár egyre nehezebb eligazodni az ünnepek között, hiszen minden nap valaminek a világnapja, évfordulója, jubileuma kerül megünneplésre, szinte kötelező jelleggel.
nem oldja szín se többé, ami szürke
se félelem, se megszokás
kutyák csaholnak s a rettenet
behálóz mindent – s e lét-imázs
úgy ég az arcokra mintha az istenek
vetítenék s e negatívot
magára veszi minden létező.
tiéd a hely, tiéd a város
kurvák és apostolok fészke
lángokat látok, s bennük ragyog
a nyomorultak torzult istenképe…
a kultúra a lélek vesztőhelye
hol ingerküszöbére horgad
s tétován hörög fel a plebsz
s fáj neki, meg nem bocsátja
hogy butaságából végül eszme lesz
zsoldos-lírában nem ismer magára
de úgy igaz: semmi másban sem
nyelve bénul, barbár ércű szóban
a császár röhög, jól van népem, jól van