Látó 2017/12.
Világhálón a Látó 2017/12-es, decemberi száma. “Nincs nekem, édesem, íze a számban az égi szavaknak, / kedvem is elkeserült, nyelvem is árva maradt – / kushad a vén üregében, akárha vadállat öregszik, / csöndbe kiszikkad, elül, nem ragadoz, ki se tör, / Doria, fényre, világra, vadászni a tűnt örömökre / nem fut a nyelv, sem a szó – néma, magányos a hús, / mert szerelemtelenül, szeretetlen is élni mit érhet, / s vágyni a lelkedet is, mint csak a testi halált?” – szól Caius Licinius Calvus melankolikus verse Kovács András Ferenc műfordításában.