Iancu Laura versei
Éjszaka a gyermek
Éjjel öregednek a fák,
amikor hallani a gyermekkor
jaját. Hallani, amint
vetkőztetik a lágerben a rabokat,
Rómába viszik egyiket-másikat,
és fejük helyére akasztják a glóriát.
Fényben érkezik a tél is ide,
hideget költ,
mintha csak madár volna.
Az éjszakai halálban nem látszik,
hol lakott a lélek és hova
a sietség.
Mintha csak takarót húzna magára,
hogy többé már ne fázzék.
(In: Vigilia, 2016/1. 26–27.)