Györffi Kálmán válogatott novelláiról

Az erdőszentgyörgyi születésű (1945), jelenleg Marosvásárhelyen élő Györffi Kálmán egy ideje el van tűnve az irodalmi életből, pedig az 1970-80-as évek nagy reménysége volt, az erdélyi prózanyelv megújítójaként ünnepelték, kiemelve sajátos időkezelését és lényeglátását.  Az 1980-as évek végére valahogy elfogyott körötte a levegő, az államhatalommal is meggyűlt a baja, így 1989-ben kiszökött Magyarországra. Itt egy ideig egy kis győri lapnál dolgozott, de képtelen volt megszokni az új rendet, másfél év után hazatelepedett. Közben azonban itt is megváltozott a világ, ő pedig lassan elhallgatott.

Pályatársai próbálták tartani benne a lelket, alkotásra biztatták, eredménytelenül. Gálfalvi György egy válogatáskötetet szerkesztett korábbi novelláiból (Ne üldözz, Hermann!, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2001), így próbálva megtartani a köztudatban az egykor méltán népszerű szerzőt, de ez sem bizonyult elegendőnek.
2015-ben, amikor Györffi hetven éves lett, Székely Ferenc próbálta faggatni a kerek évforduló apropóján, de csak amolyan majdnem-interjú kerekedett ki (Györffi Kálmán látványosan vonult ki az irodalomból, állítása szerint nem kíván „normál” interjút sem adni). Nos, azt nyilatkozta, elsősorban azért nem alkot, mert nincs tétje: nincs olvasó, s hogy ő, ha meg is ír két-három évente egy novellát, inkább csak azért teszi, hogy kipróbálja, tud-e még írni, utána - dacból, nonkonformizmusból, vagy egyszerűen kényes úri hobbiból – „fölolvasom a kutyámnak s elégetem...”
Most egy újabb gesztussal bekerült a székely irodalmi értéktárba: A Székely Könyvtár sorozatban megjelent Válogatott novellák* kis ízelítő az immáron lezártnak tekinthető (?) életműből.
A válogatáskötet alapját három novelláskönyv képezi: az 1973-ban megjelent Csendes hétköznapok, az 1981-es A nagy kórház, és az 1987-es Mézízű napjaink. Györffi életműve volumenében nem nagy, a felsoroltakon kívül még két kisregénye van (Házavatás., Ágnes) és egy regénye: Visszatekintő. Apropó, olvasók és példányszámok: kivettem a székelykeresztúri könyvtárból a Visszatekintő c. regényét (Kriterion Kiadó, 1978), hogy kicsit frissítsem a Györffi-ismereteimet. A könyvészeti adatokat megnézve megállapíthatjuk, hogy a mai erdélyi irodalmi viszonyokhoz képest elképesztő nagyságrendekről beszélhetünk: 5240 fűzött és 3100 kötött példány jelent meg belőle. (Ma a nagyobb magyarországi kiadók is csak 6-800 példányt nyomnak egy regényből – lírakötetből még kevesebbet -, s ha az netán elfogy, megtoldják még 500-zal, s lehet hirdetni, hogy második kiadás, csodajó dolog a marketing, ugyebár). Ez a 8340 bődületesen nagy szám, de, hogy a kép árnyaltabb legyen, azt is meg kell jegyeznem, hogy a szóban forgó keresztúri könyvtári példánynak 1979-es állományba vétele óta én voltam a második olvasója.
E válogatáskötet legmélyebb, legmegdöbbentőbb és legterjedelmesebb írása: Az otromba férfiak magányossága. Igazából nem novella, inkább elbeszélés, de a témában egyértelműen benne van egy regény ígérete is. A témamegjelölő cím nagyon pontosan jelzi, miről-kiről lesz szó: a (lelki vagy testi) otrombaságuk miatt párjuk által ejtett, megcsalt, kisemmizett férfiakról.
A Mézízű napjaink az érett szerzőt mutatja, e novella kimondottan modernnek hathatott a maga idején, mivel a kommunista cenzúrát és a megrendelt párt-művészetet is jól (és körmönfontan!) megfricskázza, egyértelműen nagy ovációval fogadhatták – és az idő nem fordult ki alóla, üde és lendületes történet ez a fiatalságról, a lángoló szerelemről, illetve ezzel párhuzamosan egy kiürült, megfakult kapcsolatról.
Györffi időkezelése különleges, a szubjektíven érzékelt, hol összesűrűsödő, hol foszlányokra széthulló idő jelenik meg írásaiban, kinagyított pillanatokkal: „Mari térdel a linóleumon, a lábai megvastagodnak, a bőre megzsírosodik, a haja megszürkül.” (Csendes hétköznapok).
Stílusához ugyanakkor az is szervesen hozzátartozik, hogy sok elemző, összegző jellegű, szentencia-szerű kijelentést tesz, narrátorként előtérbe lépve, ezek egy része telitalálat (főként amikor metaforikus szerkezetbe ágyazza a sommát), más része viszont inkább terheli a szöveget, a túlbeszéltség érzetét keltve.
A kötet csupán százötven oldal: talán lehetett volna gazdagabb is a válogatás, mert úgy érezzük, kevés ez a jóból, szívesen olvasnánk még; ugyanakkor van egy kis billegés is, kellene még egy-két telitalálat a teljesen pozitív összképhez. Így marad a régi Györffi-kötetek könyvtárban/antikváriumban való felkutatása, és a (talán) megválaszolhatatlan kérdés: miért nem ír többé, akinek ilyen jól ment?!

*Györffi Kálmán. Válogatott novellák. Székely Könyvtár Sorozat, Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2017.