Gergely Tamás Torokcsavar című regényéről

Káoszból rendet

...tömegből közösséget teremteni, örök emberi igény. A káoszban, tömegben megmutatni az embert, írói alkotás. Minden könyv egy embert helyettesít (egy olyan embert), akivel az olvasó soha nem fog találkozni (Saga Charlotte Peterstrand-ot parafrazálva). A kritikus pedig ott lop, ahol tud, ott lopja be az olvasó lelkébe, szívébe, tudatába a könyvet, jelen esetben a Torokcsavart, ahol csak tudja (Gergely Tamás: Torokcsavar, BOOKART könyvkiadó, 2010). De valójában hány kezdete van, lehet egy kritikának (és talán ennél is fontosabb kezdet: azonos-e a könyvismertető a kritikával?) (...) Hogyan olvassuk e regényt? Nem elég az olvasás-tudás, improvizatív készséget vár el az olvasótól is.

Nemcsak az író lesz maga a szöveg, hanem a regény változásába bevonja az olvasót is: „(…) a nyelvek nem változnak. A beszélők (és az írók) azok, akik változtatják a nyelvet […] Ha vannak törvények, amelyek meghatározzák a nyelvek változását, ez abban a mértékben áll, hogy vannak olyan törvények, amelyek irányítják a társadalom fejlődését.” idézi: Bencédy József, A nyelvi, nyelvhasználati változások belső hatóerőiről szóló írásában Bertil Malmberg-et. Ha a mai olvasói szokások szerint, olvashatatlan a Torokcsavar, javaslom, változtassunk ezen szokásainkon!

A teljes írás itt olvasható: http://kafe.hhrf.org/?p=15143