Borsodi L. László ötödik verseskötete rendhagyó, különös könyv. Hangulatában és nyelvezetében egyaránt. Megkockáztatom és eljátszom a gondolattal: ha Beckett Godot-ra várva Vladimirja azt vette volna a fejébe, hogy a lírához nyúlva adjon számot érzéseiről, személyekhez és a világ dolgaihoz fűződő viszonyáról, akkor az általa megfogalmazott gondolatok, valamint a megfogalmazás módja is körülbelül úgy mutatna, mint Borsodinak e kötetben szereplő prózaversei.

Félig titkos történet

Szereplők:

Belevaló Csávó                                 
Jellegzetes Figura
Tűzrőlpattant Menyecske
Bal Fácán
Tolakodó Fráter
Megesett Szívű
Rámenős Fazon
Mokány Csóró
Lelki Gyermek
Isten Barma
Bájos Teremtés (alias Kicsi Szívem)
Furcsa Szerzet
Jogot Végzett Ember   
Jónép
Ön

Ott, ahol máskor is össze szokott gyűlni, most is összegyűlt a jónép. Féldeciket, olyasmiket kért a Jónép. Egész deciket, ilyesmiket is. Egy tűzrőlpattant menyecske serénykedett deci-ügyben. Adta ki, amit kértek, szedte be, amit kért. Időről-időre a Jónép próbálkozott ezzel-azzal Tűzrőlpattant Menyecskénél. De nem ment. Nem és nem.

Fényképek: ablakok a múltra*:   Régi, olykor már megsárgult fényképeket nézegetni, úgylehet, hathatósabb módja a múlt felidézésének, mint ha az egykori 16 mm-es családi filmfelvevőgépekkel, a nyolcvanas-kilenvcenes évek videofelvevőivel, vagy a mára mindenki számára elérhető digitális kütyűkkel készített mozgóképeket nézi meg az emlékezni vágyó.

„Valamelyik farsangon Csíkszentmihályon megbicskázták az ördögöt...”
Tamási Áron: Ördögváltozás Csíkban

– Baj van Köpecen – mondta az ördög kedvetlenül, majd felszedelőzködött és átment Csíkba. A csíkiakkal mindig is akadt ilyen-olyan osztanivalója. Rendezni régtől esedékes törlesztéseket, benyújtani hajdani figurázásokért a számlát. Legutóbb is ott bicskázták meg egyik cégtársát, erősen figurás népek laknak arrafelé. Az udvarhelyiek sem jófélék, azoktól mégsem esett olyan rosszul neki, ha időnként kibabráltak vele. Udvarhelyen az ördög mindig is otthon volt.

Régen, az idők kezdetén, a dolgok még puhák voltak, mint a viasz, és folyton változtatták az alakjukat, mert még semmi sem döntötte el, hogy mi legyen belőle. Akkoriban könnyen megesett, hogy ami egy nappal előbb még cirádás kovácsoltvas kerítés volt, másnapra hét határban hallható harangzúgássá változott. A dolgok jó részét még nem is hívták sehogy. Szüntelen átváltozása miatt egyelőre nem volt érdemes nevet adni semminek. De aztán addig változtatta az alakját minden, míg valami emlékezetes nem történt vele.

A menekülés – mint megmaradás?!

Súlyos dologról szól Hajdú Farkas-Zoltán könyve*. Egyes személyek júdássá válása, árulása sem könnyű téma, hát még ha egész népcsoportot ér ilyen vád! Mert ez is elhangzik a könyvben (és filmben), épp egy szász pap szájából, az erdélyi szászoknak a ’89 utáni tömeges és végleges Németországba való áttelepülésével kapcsolatban. Amikor Erdélyben véget ért egy nép nyolcszázötven éves történelme és az egykor több százezres közösségből alig tizenötezren maradtak. Vagy mára még annyian sem.

Volt egyszer egy Románia*

Gondolom, még sokan emlékeznek Molnár H. Lajosnak a hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek közepéig megjelent, nagy port felverő és szinte azonnal elfogyó riportköteteire (És akkor átmentem a tűzön, Kilépés), meg regényeire (Donki Ákos, Falra hányt esztendő). Ez utóbbi után már nem is jelenhetett meg több könyve Ceauşescu Romániájában, újságokból, folyóiratokból is kitiltották, könyveit kivonták a könyvkereskedésekből és könyvtárakból, nevét még leírni sem szabadott sajtótermékekben.

Van a mágikus realizmus nagyjai között számontartott argentin Adolfo Bioy Casaresnek egy regénye (Morel találmánya), amelyikben a főhős meghívja barátait és barátnőit, jó ismerőseit  egy óceáni szigetre, egy finom ételekkel, különleges italokkal jól ellátott csodálatos villába, ahol idilli környezetben töltenek egy hetet, sétálgatva a meseszép szigeten, okosan társalogva kedvenc témáikról, gondtalanul derülve az időnként elhangzó finom szellemességeken. Közben észrevétlenül működik a házigazda titkos találmánya, a mindenütt jelenlévő és a vendégeket folyamatosan három dimenzióban megörökítő filmezőgép, a hozzá tartozó mikrofonnal. Miután a meghívottak távoznak, a házigazda beállítja a háromdimenziós levetítő készülékét, amelyhez az apály-dagály szolgáltatja a kimeríthetetlen energiaforrást.